A múlt század közepén egy Stoeckel nevű orvos volt az, aki először felvetette, hogy az ikerterhességek gyakoribbak lehetnek, mint az ikerszülések. Az orvosi technika azonban ezt a feltevést a negyvenes években még nem tudta egyértelműen igazolni, négy évtizednek kellett eltelnie, hogy ultrahang-vizsgálattal kimutathatóvá váljon Stoeckel elmélete. Ma már köztudott, hogy számos ikerterhesség során az egyik embrió vagy magzat elhal, majd felszívódik, sokszor anélkül, hogy erre testi tünetekből következtetni lehetne.
Másik ilyen tulajdonság az önszabotázs: amikor valaki folyton túlhajszolja magát, éjt nappallá téve dolgozik és nem engedi meg egy pillanata sem, hogy boldog legyen. Ide sorolható a magányosság is, mint az ikervesztett emberek egyik alapérzése. Jellemző, hogy társas helyzetekben, ha nem őt választják, akkor legyőzhetetlen búskomorság lesz úrrá az egyénen. A feltételezhetően ikervesztett emberek vagy nem találnak párra vagy pár-, illetve baráti kapcsolataikban szinte már elviselhetetlen mértékben ráakaszkodnak a másikra.
Számos ikervesztett felnőtt említette meg a témához kapcsolódó vizsgálatok során, hogy úgy érzik, valami mindig hiányzik az életükből.
Ahogy Evelyn Steinemann pszichológus megfogalmazta: a lélek keresi az elveszett ikertestvérét.
A jellegzetes személyiségjegyek közé tartozik a halálhoz fűződő kiemelt érdeklődés. Tudatosan szuicid hajlamról beszélhetünk, tudattalanul olyan veszélyes dolgok iránti vonzódásról, melyben sokszor az életét kockáztatja az illető. Angster Mária szerint nagy valószínűséggl ikervesztés állhat a dolgok hátterében, ha a fent említett tulajdonságok mellett megjelenik az elköteleződéstől, a döntéstől való félelem, a párkapcsolataiból katapultáló személyiség, s abban, ha valaki a saját sikereit bűnnek tartja, és ha segítő foglalkozást választ magának.
Nemzetközi kutatások szerint nagy valószínűséggel ikervesztett személyek lehetnek, akik két emberként fogalmazzák meg magukat, gyakran csak saját maguk számára. Ők azok, akiknek két teljesen különböző foglalkozásuk van, párhuzamos párkapcsolatokat tartanak fenn. Hosszútávon képesek szeretőt tartani, akit teljesen sosem engednek közel magukhoz, de elengedni sem tudják.
Farkas Szilvia kineziológus rendszeresen szervez családállítást. A tapasztalatairól beszélve elmondta, hogy sokszor önértékelési, párkapcsolati, kötődési vagy más problémával keresik fel az emberek és a csoportos terápián derül ki, hogy egy elvesztett ikertestvér áll a probléma hátterében.
A családállításon résztvevő személyek általában nem ismerik egymást, mégis képesek kapcsolódni a úgynevezett morfogenetikus mezőhöz.
Ez az a mező, amiből a megtörtént események, eltárolt információk előhívhatók, ami az állítás során irányítja az eseményeket és azt, ahogyan a teremben egymáshoz képest elhelyezkednek a személyek – mondja Farkas Szilvia, majd hozzáteszi: a résztvevők mindegyikét az érzéseik, testi érzeteik irányítják. Ha akarják, bizonyos keretek között ezeket ki is mondhatják. Léteznek úgynevezett oldómondaok is, melyeket az állításvezető mondat ki a szereplőkkel, de a lényeg a megjelenő képben van. Léteznek úgynevezett néma állítások is, ahol csak mozgással fejezik ki, jelenítik meg az érzéseket a szereplők.