A felnőtté válás mikorja, mikéntje relatív, legalábbis a mi a kultúránkban, a világ számos pontján viszont van ennek egy jól ismerhető időpontja, ami általában egy rítushoz, beavatási szertartáshoz kötődik, amikortól kezdve az ezen átesett illető a társadalom felelősségteljes, felnőtt tagjává válik. Utánajártunk, milyen érdekes beavatási szertartások vannak a nagyvilágban, és egy szakértővel megtárgyaltuk, mitől számit valaki felnőttnek a nyugati kultúrában.
5/7 Felnőttség a nyugati civilizációban
A lélektan oldaláról nézve a felnőttséggel bizonyos funkciókat társítunk, amelyeknek ha eleget tud tenni valaki, azt felnőttnek nevezhetjük a nyugati kultúrában. A legegyszerűbb megfogalmazás erre nézve Freudtól származik, szerinte felnőtt az, aki tud dolgozni és szeretni. Erikson pedig az identitáskrízis kielégítő megoldásában látja a felnőtté válás folyamatát, amely a serdülőkor és a fiatal felnőtt lét határán éri az embert.
– Ennek pozitív kimenete egy olyan identitás, amely magában foglal egy reális tudást arról, hogy kik, milyenek vagyunk, egy hivatás és egy számunkra fontos közösség melletti elköteleződést, továbbá különböző eszmerendszerekhez való személyes viszonyulást – tudtuk meg Bimbó Melinda klinikai szakpszichológustól. Véleménye szerint akkor nevezünk valakit a kultúránkban felnőttnek, ha már meg tudja fogalmazni azt, hogy ő valójában kicsoda, és képes az elköteleződésre is: tud magának párt választani hosszú távra, és vele egy megállapodott, működőképes viszonyt ápolni.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!