Úgy gondolom, ez hatalmas igazság és nem véletlen, hogy egyre többen fordulnak a minimalizmus felé. Rengetegen egyszerűen besokalltak attól, hogy ennyi minden vesz körül minket, ennyi kütyütől, holmitól függünk, és az alapvető életben maradásunkat, a hétköznapjaink lebonyolítását külső tárgyak határozzák meg. Eközben ott a másik vonal, amelyik csak gyűjti és gyűjti a sokszor egyáltalán nem használt holmikat.
Egy 2013-as felmérés szerint a felnőttek 2-6%-a szenved komoly felhalmozási zavarban, és elsősorban az idősebb férfiak hajlamosak erre, de bármelyik korcsoport és nem esetében kialakulhat. Ezt mutatja az is, hogy a felhalmozó viselkedés már megjelenik gyermekkorban, és fokozatosan súlyosbodik az idő múlásával.
Mit is jelent a felhalmozási zavar?
A felhalmozás során az emberek számára a több birtoklása, a gyűjtés a motiváló erő, miközben képtelenek megszabadulni a tárgyaktól. Nem befolyásolja őket, hogy azok milyen állapotban vannak, adott esetben használhatatlanok, vagy úgy fest, hogy sosem hajtanak hasznot a tulajdonosnak. Olvass még a témában
A felhalmozási zavarban szenvedők a „jó lesz még valamire” mentalitásban hisznek, és súlyos szorongás fogja el őket akkor, ha valamitől meg kellene szabadulniuk.
Lehet, hogy azt gondolod, az ilyen emberekről azonnal megállapítható a függőségük, de ez valójában ritka. A kontrollcsoportos kutatások is feltárták, hogy olyan tényezőkben sem különböznek a problémával küszködők, mint a munkamemória, a tervezés képessége, vagy éppen a mentális rugalmasság, illetve a döntéshozatal. Egyetlen területen viszont találtak különbséget a szakértők, ez pedig a kategorizálási képesség volt. A felhalmozók komoly nehézségekkel találkoznak akkor, amikor dönteniük kell, mit tartsanak meg, és mit dobjanak ki a kukába.
