Egyszer olvastam egy nagyon találó gondolatot, ami azóta is sokszor eszembe jut. A lényege az volt, hogy minél kevesebb holmink van, annál szabadabbak vagyunk.
Úgy gondolom, ez hatalmas igazság és nem véletlen, hogy egyre többen fordulnak a minimalizmus felé. Rengetegen egyszerűen besokalltak attól, hogy ennyi minden vesz körül minket, ennyi kütyütől, holmitól függünk, és az alapvető életben maradásunkat, a hétköznapjaink lebonyolítását külső tárgyak határozzák meg. Eközben ott a másik vonal, amelyik csak gyűjti és gyűjti a sokszor egyáltalán nem használt holmikat.
Egy 2013-as felmérés szerint a felnőttek 2-6%-a szenved komoly felhalmozási zavarban, és elsősorban az idősebb férfiak hajlamosak erre, de bármelyik korcsoport és nem esetében kialakulhat. Ezt mutatja az is, hogy a felhalmozó viselkedés már megjelenik gyermekkorban, és fokozatosan súlyosbodik az idő múlásával.
Mit is jelent a felhalmozási zavar?
A felhalmozás során az emberek számára a több birtoklása, a gyűjtés a motiváló erő, miközben képtelenek megszabadulni a tárgyaktól. Nem befolyásolja őket, hogy azok milyen állapotban vannak, adott esetben használhatatlanok, vagy úgy fest, hogy sosem hajtanak hasznot a tulajdonosnak.
A felhalmozási zavarban szenvedők a „jó lesz még valamire” mentalitásban hisznek, és súlyos szorongás fogja el őket akkor, ha valamitől meg kellene szabadulniuk.
Lehet, hogy azt gondolod, az ilyen emberekről azonnal megállapítható a függőségük, de ez valójában ritka. A kontrollcsoportos kutatások is feltárták, hogy olyan tényezőkben sem különböznek a problémával küszködők, mint a munkamemória, a tervezés képessége, vagy éppen a mentális rugalmasság, illetve a döntéshozatal. Egyetlen területen viszont találtak különbséget a szakértők, ez pedig a kategorizálási képesség volt. A felhalmozók komoly nehézségekkel találkoznak akkor, amikor dönteniük kell, mit tartsanak meg, és mit dobjanak ki a kukába.
De hol kezdődik a gyűjtögetés és hol van vége a klasszikus rendetlenségtűrésnek?
Attól, hogy valaki nem tart rendet otthon, vagy éppen nem az említett minimalizmus a kedvenc stílusa, még nem jelenti azt, hogy felhalmozó. Akkor sem, ha gyűjt valamit, vagy félretesz bizonyos tárgyakat azért, mert lát bennük fantáziát. Suzanne Degges-White, az Észak-Illinoisi Egyetem tanácsadója és professzora összegyűjtötte, milyen árulkodó jelei vannak annak, ha a felhalmozás a te életedben is problémát jelenthet:
- Aggodalomra adhat okot, ha válogatás nélkül mindent beszerzel és elteszel, nem pedig szelektíven gyűjtesz valamit. Aki gyűjtő, az csak adott dolgokat halmoz fel, általa választott séma mentén zsebeli be a tárgyakat. Ők nagyra értékelik a gyűjteményük darabjait, megbecsülik őket és kötődhetnek is hozzájuk, de sosem véletlenszerűen, hanem mindig megfontoltan halmoznak.
- Azok, akiket „rendetlenséget tűrő” embereknek nevezünk, nem feltétlenül halmozók. Akik ebbe a csoportba tartoznak, azok viszont már közelebb állhatnak a krónikus esetekhez, főleg akkor, ha a rendetlenség nagyon elhatalmasodik. Más egy hétköznapi kupleráj otthon, mert pl. nem volt időd pakolni, vagy éppen egész nap pakolsz, de (akár totyogó gyermekek mellett) sosem éred utol magadat. A rendetlenséget tűrő emberek és a felhalmozók között az a jelentős különbség, hogy előbbiek felismerik a rendetlenséget és nem élvezik a jelenlétét. Gyakran fogalmuk sincs, hogyan álljanak neki a rendrakásnak, illetve hogyan lehetnének úrrá a káoszon, ezért a rendetlenség rettentően el tud fajulni és az egészségre is káros körülményeket teremthet.
- A felhalmozók azonban mások, ők érzelmileg kötődnek a rendetlenségükhöz és leginkább attól szenvednek, hogy nem tudnak kategorizálni. Egyszerűen nem képesek megkülönböztetni a kincset a szeméttől, aminek következtében utóbbinak is jelentős értéket tulajdonítanak. A felhalmozók szenvednek a rendetlenségtől, de közben nem ismerik fel, hogy otthonuk mentálisan és fizikálisan is veszélyezteti az egészségüket.
Te is felhalmozó vagy? Árulkodó jelek, amik aggasztóak lehetnek
Most, hogy különbséget tudunk tenni a rendetlenséget tűrők, a gyűjtők és a felhalmozók között, Suzanne Degges-White szerint az intő jeleket is érdemes figyelembe vennünk:
- Ilyen az, ha nem tudod kidobni a tárgyakat akkor sem, ha mélyen érzed, hogy nem lesznek hasznosak számodra. Ragaszkodsz hozzájuk, függetlenül azok értékétől, állapotától.
- Késztetést érzel, hogy megmentsd a tárgyakat és szorongást tapasztalsz a puszta gondolattól, hogy kidobd őket.
- Az otthonod idővel átrendeződik, mert már nem tudod hova tenni a sok holmit: minden tárolóvá válik, ideértve nem csak a szekrényeket, hanem a bútorokat, az ágyat, a padlót és úgy általában az összes helyiséget.
- A szokásod már befolyásolja a hétköznapi rutinodat, hatást fejt ki a szociális életedre, vagy akár a megélhetésedre.
Ha ezeket a tüneteket tapasztalod, akkor a Suzanne szerint érdemes felkeresned egy szakértőt, aki tud neked segíteni a továbblépésben.