Én akkor voltam kisgyerek, amikor hétfőn nem volt tévéadás, és először csak egy, majd két csatorna volt, amit nézhettünk. Később jött a Walt Disney bemutatja című matiné, benne a Kacsamesékkel. Szóval nagy rajongó voltam. Felnőtt fejjel is imádok megnézni minden új és régi mesét is, de van néhány olyan, amit inkább nem veszek újra elő, vagy legalábbis nagyon meggondolom. Az biztos, hogy hangulat kell hozzájuk.
4/7 Hófehérke és a hét törpe (Snow White and the Seven Dwarfs, 1937)
Annak ellenére, hogy az egész történet horrorisztikus és hátborzongató, gyerekként ez volt az egyik nagy kedvencem. Klasszikus. Végül is… Amikor jött a boszis rész, már előre a fejemre húztam a takarót, vagy bebújtam valami mögé. A történetet mindenki ismeri, nem is untatnék ezzel senkit. Amiért számomra félelmetes volt, az a királynő karaktere. Minden félelmetes volt benne. Az is, amikor fiatal volt, és az is, amikor vén boszorka képében jelent meg.
A film elején lévő, menekülős, erdei jelenet hátborzongató, főleg a hangeffektekkel együtt. Szerintem nincs az a gyerek, aki ne ijedne meg ettől. De maga a tény, hogy egy nő ki akarja vágatni egy lány szívét egy vadásszal, és sokkot kap, amikor megtudja, hogy ez nem történt meg, igen őrült. A Grimm-testvérek nem mentek messzire egy kis horrorért.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!