Én akkor voltam kisgyerek, amikor hétfőn nem volt tévéadás, és először csak egy, majd két csatorna volt, amit nézhettünk. Később jött a Walt Disney bemutatja című matiné, benne a Kacsamesékkel. Szóval nagy rajongó voltam. Felnőtt fejjel is imádok megnézni minden új és régi mesét is, de van néhány olyan, amit inkább nem veszek újra elő, vagy legalábbis nagyon meggondolom. Az biztos, hogy hangulat kell hozzájuk.
3/7 Bambi (1942)
Bármennyire cuki is Bambi, a kis szarvas, ettől a mesétől nagyon féltem gyerekkoromban, szinte végigbőgtem az egészet. Felnőttként sem szívesen néztem újra, olyan mély nyomot hagyott bennem. A Felix Salten regényéből készült mese az ötödik Disney-film. A zenéje olyan jól sikerült, hogy Oscar-díjra is jelölték. Hiába készült a mozifilm 1942-ben, Magyarországon csak 1961-ben mutatták be.
A mese ott indul, hogy megszületik Bambi, a kis szarvasbika. Cuki, ahogy csetlik-botlik, ismerkedik a környezetével, a körülötte élő állatokkal. Barátai, Toppancs, a nyuszi és Virág, a borz mindenben a segítségére vannak. Eddig még nagyon gyermeki a történet, de aztán jön a feketeleves. Megjelenik a színen a rettegett vadász, aki mindenkinél kegyetlenebb. Bambi a bánat érzését is megtapasztalja, hiszen elveszíti az édesanyját. Szerencséje van azonban, mert az apukája nem más mint az erdő Nagyhercege. Felneveli Bambit, aki felnő, szerelmes lesz, túlél egy erdőtüzet is (ez volt az egyik legrosszabb rész a mesében), és a végén maga is apuka lesz.
Készülj fel egy kis sírásra, ha még nem láttad, és sok-sok kérdésre, ha a gyerekednek is megmutatnád.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!