A szélsőséges diéták is okozhatnak falási rohamot?
Itt lép színre a fogyókúra programok szerepe, amik jellemzően szélsőségekre és szigorú szabályrendszerre tiltásokra épülnek. Ennek következménye, hogy jellemzően elszakít minket az interoceptív tudatosságunktól, amikor is képesek vagyunk felismerni a fizikai szükségleteinket (mint az éhség és jóllakottság) és azokat el tudjuk különíteni az érzelmi szükségletektől, és képesek vagyunk eleget tenni azoknak.
Amikor egy szigorú diéta során, ahol drasztikusan meg van szorítva a kalóriabevitel, ami sokszor alapanyagcsere alatti mennyiséget jelent, éhezni kezd a szervezet. Viszont a diétázás nem fogja tudni felülírni a biológiai szükségletünket, így amikor egy éhezéses periódus után ételhez jut a szervezet, nem fog tudni „megálljt” parancsolni, hanem kontrollvesztettség nélkül egy irányíthatatlan folyamatba torkollik az étkezés. Ez egy normális válasz a koplalásra. Ezt szokták az emberek „akaratgyengeségnek” nevezni, miközben ez egy biológiai válasz az éhezésre.
Amint diétázol, a gondolataid folyamatosan az ételek körül forognak, és főleg azok körül, amik meg vannak tiltva.
Először elkezdünk sóvárogni, ez lesz az intő jel, majd mivel húzzuk, halasztjuk az étkezést, amikor oda jutunk, az erős sóvárgásnak köszönhetően féktelen evésbe torkollik. Másik fontos alapja, amikor az ember az étkezést bizonyos érzelmek elnyomására használja. Jellemző a magány, a veszteségélmény, a trauma, a boldogság stb. Olvass még a témában
