Összefutsz munkatársaddal a kávégépnél és az megkérdezi, hogy vagy, te pedig elkezdesz panaszkodni és percekig fárasztod szegényt, mire észbe kapsz. Ismerős? Nem csoda, hiszen mi, magyarok híresen nagy panaszkodók vagyunk, szinte már sportot űzünk belőle. Ugyan a pszichológia szerint a panaszkodás nem feltétlenül rossz dolog – hiszen az egyik legtermészetesebb módja annak, hogy kiadjuk magunkból az érzelmeinket – de nem mindegy, hogyan csináljuk. A panaszkultúra ugyanis fontos abból a szempontból, hogy hogyan érezzük magunkat utána. A New York Times szerint három féle panaszkodási mód létezik, de csak kettőre lehet azt mondani, hogy konstruktív.
3/3 Aki nem tud továbblépni
Valaki megbántott egy csípős megjegyzéssel, te pedig nem tudod elengedni, hanem még hetekkel később is erről panaszkodva fárasztod a környezeted, mint egy megakadt lemez? Ez a fajta panaszkodási forma értelmetlen és a lelkednek sem tesz jót, hiszen nem megoldást keresel, hanem csak azért panaszkodsz, hogy panaszkodhass.
Nem szabad hagyni, hogy a negatív érzelmek eluralkodjanak rajtunk, hiszen ez egyrészt nem tesz jót az egészségünknek, másrészt óriási terhet ró társas kapcsolatainkra is. Senki sem szeret ugyanis egy olyan ember közelében lenni, aki nem hagyja, hogy tanáccsal lássák el vagy segítsenek neki megoldani a helyzetet, hanem csak dől belőle a panaszáradat.
A lényeg tehát az, hogy panaszkodni hasznos dolog, amennyiben egyszer ki akarod adni magadból, ami bánt, vagy ha másoktól kérsz tanácsot, de amennyiben úra és újra ugyanazon dolog vagy dolgok miatt panaszkodsz, amiken nem lehet vagy nem akarsz változtatni, akkor sajnos értelmetlen.
Kapcsolódó cikk a hirdetés után a következő oldalon, lapozz!