Életmód / Egészség / Lélek

3 fajta panaszkodás létezik, de csak kettőnek van értelme

Összefutsz munkatársaddal a kávégépnél és az megkérdezi, hogy vagy, te pedig elkezdesz panaszkodni és percekig fárasztod szegényt, mire észbe kapsz. Ismerős? Nem csoda, hiszen mi, magyarok híresen nagy panaszkodók vagyunk, szinte már sportot űzünk belőle. Ugyan a pszichológia szerint a panaszkodás nem feltétlenül rossz dolog – hiszen az egyik legtermészetesebb módja annak, hogy kiadjuk magunkból az érzelmeinket – de nem mindegy, hogyan csináljuk. A panaszkultúra ugyanis fontos abból a szempontból, hogy hogyan érezzük magunkat utána. A New York Times szerint három féle panaszkodási mód létezik, de csak kettőre lehet azt mondani, hogy konstruktív.

Aki kiadja magából

Megbántott a pasid, vagy felidegesítettek a munkahelyeden, ezért felhívod a barátnődet és rázúdítod a problémáidat? Akkor te az a típus vagy, aki kiadja magából azt, ami bántja, egy heves panaszáradat formájában. Ez tulajdonképpen hasznos, hiszen azzal, hogy beszélsz a gondokról, nem magadban érleled a negatív érzéseket, hanem kibeszéled és megkönnyebbülsz. Így csökkented a stresszt és nem gondolod túl a problémát.

Ezzel a módszerrel szavakba öntöd az érzelmeidet, hangot adsz annak, ami bánt és azzal, hogy ezt másnak tudtára adod, pláne jót teszel magadnak, hiszen előfordulhat, hogy az illető „helyre is tesz”.

Ez alatt azt értjük, hogy – amennyiben szükséges – tudatosítja benned, hogy nem olyan rossz a helyzeted mint gondolod, vagy hogy lehetne minden sokkal rosszabb is. Ha tehát kiadod magadból a mérged és tovább lépsz, akkor a panaszkodás hasznos volt. 

Olvastad már?  Naplóírás helyett: 10 ötlet amiről minden nap írhatsz, hogy jobban megismerd önmagad és értékeld az életed

[email protected]/depositphotos.com

Aki meg akarja oldani a problémát

Míg az előző panaszkodási stílus értelme az, hogy kiengedjük a gőzt és utána jobban érezzük magunkat, addig a problémamegoldónak egyéb célja is van: ő arra törekszik, hogy felállítson egy olyan stratégiát, ami egyrészt javít a helyzeten, másrészt biztosítja, hogy a probléma nem merül fel többször.

Ezt úgy nevezik, hogy „közreműködő panaszkodás” és tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szavak mögött egy konkrét cél bújik meg. 

Általában úgy történik, hogy a panaszkodó segítséget, egyfajta közreműködést vár a másiktól úgy, hogy előadja, mi a gondja, egy „brainstorming” keretében, ahol együtt ötletel ki egy megoldást a hallgatósággal, vagy konkrét tanácsot kér tőlük, miután a panaszkodást befejezte. Ez a leghasznosabb fajta panaszkodás, hiszen céllal történik: a panaszkodó arra törekszik, hogy segítséget kapjon gondjai rendezéséhez. 

Aki nem tud továbblépni

Valaki megbántott egy csípős megjegyzéssel, te pedig nem tudod elengedni, hanem még hetekkel később is erről panaszkodva fárasztod a környezeted, mint egy megakadt lemez?

Ez a fajta panaszkodási forma értelmetlen és a lelkednek sem tesz jót, hiszen nem megoldást keresel, hanem csak azért panaszkodsz, hogy panaszkodhass.

Nem szabad hagyni, hogy a negatív érzelmek eluralkodjanak rajtunk, hiszen ez egyrészt nem tesz jót az egészségünknek, másrészt óriási terhet ró társas kapcsolatainkra is. Senki sem szeret ugyanis egy olyan ember közelében lenni, aki nem hagyja, hogy tanáccsal lássák el vagy segítsenek neki megoldani a helyzetet, hanem csak dől belőle a panaszáradat. 

A lényeg tehát az, hogy panaszkodni hasznos dolog, amennyiben egyszer ki akarod adni magadból, ami bánt, vagy ha másoktól kérsz tanácsot, de amennyiben úra és újra ugyanazon dolog vagy dolgok miatt panaszkodsz, amiken nem lehet vagy nem akarsz változtatni, akkor sajnos értelmetlen.