Az elmúlt években kifejezetten figyeltem arra, hogy megtanuljak ítélkezés nélkül élni. Úgy érzem, ez napról napra jobban megy, de valamilyen formában még mindig utolérnek a pletykák és nyilván én is kerülök hullámvölgybe.
Ha rólam szólnak a feltételezések, akkor azt már könnyedén veszem, viszonylag kis városban élünk, szinte óhatatlan, hogy az emberek történeteket szövögessenek. Számomra az jelent nagyobb kihívást, hogy tényleg ne reflektáljak, mikor nekem mesélnek valamit az ismerősök, hiszen ezzel nem csak részt veszek a pletykában, hanem még véleményt is alkotok közben. Mindazonáltal a „pletyka” szónak negatív a csengése, pedig sokszor semleges és társadalmi információkat hordoz, amik nem feltétlenül sértőek, vagy éppen hamisak.
A pletyka hozzájárulhat a társadalmi kapcsolatok, a csoportdinamika alakulásához, a barátságok szorosabbra fűzéséhez. A fecsegés e formája lehetőséget nyújt, hogy megosszuk tapasztalatainkat, érzéseinket és véleményünket másokkal, ezáltal erősítsük a kapcsolatainkat.
Egy, a Journal of Social Psychological and Personality Science folyóiratban megjelent 2019-es tanulmány kimutatta, hogy az emberek naponta kb. 52 percet töltenek pletykálással. De miért pletykálunk a szakértők szerint?
Bizonytalanságot leplezünk
Azonban a mások eredményeiről vagy javairól való pletykálás megküzdési mechanizmusként is szolgálhat a kisebbrendűség érzésének enyhítésére.
Információkat adunk át
