Ezért döntöttem úgy, hogy az év végi ünnepek előtti rohanás közepén is kirándulok, és ezek a helyek lettek a kedvenceim.
Az elmúlt években gyakran előfordult, hogy mire elérkezett a karácsony, én már teljesen kimerültem. Rengeteget dolgoztam, próbáltam minden teendőt még az ünnepek előtt befejezni, és a szenteste előtti éjszaka is azon igyekeztem, hogy minden patyolat tiszta legyen otthon. Aztán tavaly szenteste napján, dél környékén egyszerűen lebetegedtem. A nagy rohanásnak és hajtásnak az lett az eredménye, hogy odalett az ünnepi varázs, és az ajándékozás helyett annak örültem, hogy estére egyáltalán 1-2 falatot sikerült ennem.
Ekkor döntöttem el, hogy idén másképp lesz. Nem akarom, hogy az év végi rohanás teljesen felemésszen. Inkább kevesebbet vállalok, jobban beosztom az időmet, és a feladatok közé tudatosan beillesztek pihenőidőt – például kirándulásokat, amelyek mindig is feltöltöttek. Olvass még a témában
A természetben megtalált nyugalom
Régen, amikor hűvösebbre fordult az idő, hajlamos voltam bezárkózni, a kirándulós terveimet pedig a tavaszi felmelegedésre vagy nyárra időzítettem. Mostanra viszont sokszor megtapasztaltam, hogy az őszi és téli tájaknak is különleges hangulatuk van, és kár lenne hónapokat várnom, hogy ismét kirándulni induljak.
Egy ideje igyekszem legalább hetente egyszer kimozdulni, legyen szó akár egy rövidebb sétáról, akár egy egész napos kirándulásról. Érzem a különbséget – nemcsak testileg, de lelkileg is. Sokkal nyugodtabb vagyok, jobban tudok koncentrálni, és még a munkában is hatékonyabb lettem.
