Az ásítás természetes reakciója az emberi szervezetnek. Általánosságban véve elmondhatjuk, hogy akkor ásítunk, ha fáradtak, álmosak vagyunk, vagy éppen rettentően unalmasnak találunk valamit. Ez idáig rendben is van, tényleg akkor ásítok, ha túl későn feküdtem le előző este vagy másnap nagyon korán kellett kelni, és sajnos előfordul olyan is, hogy olyan ember társaságában vagyok, aki mondandójával nagyon untat. Ez szerintem mindenkinél előfordul, és így van rendjén.
Vannak, akik szerint az ásítás ragályos dolog, szóval, ha például a velem szemben ülő ember ásít, akkor én is ellenállhatatlan késztetést fogok érezni arra, hogy kitátsam a számat. Egy biztos, Munkácsy Mihály festménye garantáltan ezt a hatást váltja ki belőlem. A zseniális Ásító inasra elég rápillantani, és máris hatalmába keríti az embert az álmosság.
Na, de hogy a művészi vizekről a tudomány vizeire evezzünk, vizsgáljuk meg kicsit tüzetesebben, milyen a normál ásítás, és mikor csap át a dolog kóros állapotba? Olvass még a témában
Egyes esetekben teljesen természetes ásítani
Az ásítás egyik legnyilvánvalóbb oka az alváshiány, hiszen, ha a szervezet túlterhelt és elfáradt, az ásítás formájában jelentkezhet legelőször. Ásítani egyébként nem csak közvetlenül a lefekvés előtt lehet, hiszen sokszor akkor is megfigyelhetjük magunkon, amikor már kipihentük magunkat és felébredtünk.
A felkelés utáni ásítozásról egyelőre nem találtam semmilyen tudományos információt, így meg kell elégedjünk annyival, hogy ez is egy normális reakciója a szervezetünknek és a testünknek. Akkor is ásíthatunk, ha nappal szimplán csak elfáradunk vagy valamiért unatkozunk.
Szakértők egyetértenek abban, hogy az alvás mennyisége és minősége egyaránt meghatározza a pihenés sikerességét, tehát, ahogyan az is fontos, hogy legalább 8 órát aludjunk minden nap, úgy az is elengedhetetlen, hogy megfelelő körülmények között – minden zavaró tényezőt kizárva történjen meg mindez.
Kutatások megállapították például, hogyha lefekvés előtt nagy mennyiségű alkoholt fogyasztunk, jelentősen befolyásoljuk (természetesen negatívan) az alvásunk milyenségét, másnap pedig többet fogunk ásítani.
