Véleménycikk: Schuszter Borka
Amikor az ember másodszor készül férjhez menni, óhatatlanul megkapja ugyanazt a kérdést, néha csak egy felhúzott szemöldökbe rejtve, a bátrabbaktól pedig hangosan ki is mondva:
„És honnan tudod, hogy ez most más lesz?”
Van, aki ezt kedves kíváncsisággal kérdezi, van, aki kétkedve. Hiszen jogosnak tűnik a felvetés. Ha egyszer már hittem abban, hogy egy kapcsolat örökké fog tartani, és mégsem így lett, akkor most miért lennék biztosabb a dolgomban?
Őszintén? Semmivel sem vagyok biztosabb
Sőt, talán éppen az ellenkezője igaz. Az első házasságom előtt még azt hittem, hogy vannak garanciák. Hogy ha két ember eléggé szereti egymást, akkor minden rendben lesz. Azóta tudom, hogy az élet ennél sokkal bonyolultabb. Emberek változnak. Körülmények változnak. Néha ugyanabba az irányba fejlődnek, néha nem. Olvass még a témában
Eljegyzés és különélés: egy szokatlan, de működő kapcsolat
„A feleségem más emberként jött haza a nyaralásból” – Mi történik, ha egy nő rájön, hogy nincs szüksége férfiakra?
„Csak olyan férfihoz menj feleségül, akivel ez megvan köztetek” – Mi az az egy dolog, amitől sikeres lesz egy házasság?
Nem vágyom álomesküvőre, és egyre kevésbé értem, miért kellene
Ma sokkal jobban látom, hogy nincs olyan érzés, ami önmagában biztosítaná a boldog befejezést.
És mégis. Mégis ugyanúgy hiszek a szerelemben. Sőt, talán jobban, mint valaha.
Sokan eleve szkeptikusan állnak a házasság intézményéhez vagy az örökké tartó szerelem gondolatához. Valahol meg is értem őket. Elég körülnézni. Válások, csalódások, újrakezdések vesznek körül bennünket, és könnyű arra a következtetésre jutni, hogy az élet egyszerűen nem úgy működik, ahogy a romantikus filmek ígérik.
Ha elkezdenénk érveket sorakoztatni egymás mellé, valószínűleg nehéz lenne vitatkozni azokkal, akik szkeptikusan állnak a házasság gondolatához. Valóban nincs bizonyítékom arra, hogy ez a szerelem örökké fog tartani. Nincs szerződés, nincs garancia, nincs statisztika, ami megnyugtatóan kijelentené, hogy most már biztosan minden rendben lesz.
Csakhogy én nem azért hiszek a szerelemben, mert bizonyítani tudom. Hanem mert így akarok élni.
Egyszerűen nem szeretnék egy olyan világban létezni, ahol az a végső igazság, hogy minden szerelem elmúlik, minden kapcsolat kudarcra van ítélve, és az örökké csak egy jól hangzó marketingfogás.
Lehet, hogy ez naivitás, lehet, hogy romantika
De én ezt választom. Hiszek abban, hogy létezik sírig tartó szerelem. Nem azért, mert bármi bizonyítékom lenne emellett, hanem mert úgy döntöttem, hogy ebben hiszek. Nekem ez olyan, mint remélni, hogy léteznek igazán önzetlen emberek, vagy hogy vannak barátságok, amelyek egy egész életet végigkísérnek. Attól, hogy nem mindenki tapasztalja meg, még nem jelenti azt, hogy nincsenek.
És valahol azt is gondolom, hogy azok, akik szkeptikusan állnak a „nagy szerelem” kérdéséhez, igazából csak önmagukat próbálják védeni. Pedig attól, hogy valaki eleve nem hisz az örökké tartó szerelemben, még ugyanúgy érheti csalódás. Ahogy attól sem lesz kevésbé sebezhető, ha minden kapcsolatba azzal a gondolattal lép be, hogy „úgyis vége lesz egyszer”. Cserébe viszont lehet, hogy lemarad valami nagyszerűnek a megéléséről.
Én inkább vállalom azt a kockázatot, hogy hiszek valamiben
Mert ha tévedek, legfeljebb ugyanott leszek, mint azok, akik soha nem hittek benne. Ha viszont igazam van, akkor egy sokkal szebb világban élhetek.
Nem tudom, mit hoz a jövő. Nem tudom megígérni senkinek, hogy ez a házasság örökké fog tartani. Azt viszont meg tudom ígérni magamnak, hogy nem a félelmeim alapján fogok dönteni. Hogy nem azért mondok igent, mert biztos vagyok benne, hanem mert szeretném minden esélyét megadni annak, hogy egyszer majd együtt öregedjünk meg.
És ki tudja?
Lehet, hogy végül tényleg nekem lesz igazam. És azt hiszem, mindenki számára szebb lenne a világ, ha kiderülne, hogy a szkeptikusok tévedtek.
🐉KisokosKínai horoszkópmelyik állatjegy vagy?→A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
