Évekig azt hittem, hogy ez vagyok én. A pörgés, a listák és a folyamatos produktivitás. Nem teherként éltem meg, hanem identitásként. Ha nem csináltam semmit, valami hiányzott. Ha volt egy szabad délutánom, már bűntudatot éreztem, hogy nem használom valamire. A pihenés nem pihenésnek tűnt, hanem időpazarlásnak.
Aztán valami megváltozott. Nem egy nagy döntés volt, inkább egy lassú leállás, és abban a csendben valami olyasmit vettem észre, amit addig nem tudtam volna megnevezni.
Nem azért hajtottam, mert szerettem, hanem mert nem mertem abbahagyni
Ez az a felismerés, ami a legtöbb időbe telt. Azt hittem, azért dolgozom ennyit, mert szeretem, amit csinálok. Mert ambiciózus vagyok. Mert fontos, hogy jól csináljam a dolgokat. Ezek mind igazak voltak, de nem ez volt az igazi ok. Olvass még a témában
Ez az, amit mások gyakran félreértenek benned a csillagjegyed szerint
Nem szeretném, hogy a szüleim ott legyenek az esküvőmön – pedig nem is vagyunk rosszban
„Azt hittem, ő a legjobb barátnőm” – barátságok, amikről kiderült, hogy egyoldalúak voltak
Önmagad vagy, vagy azt mutatod, amit mások elvárnak? Teszteld, mennyire vagy hiteles!
Az igazi ok a félelem volt. Attól féltem, hogy ha megállok, kiderül, hogy nem vagyok elég. Hogy ha kiesek a ritmusból, nem tudok visszatalálni. Hogy a lemaradás pótolhatatlan. Hogy ha nem hajtok, nem érdemlem meg a helyet, amit elfoglalok.
A folytonos pörgés nem motiváció volt, hanem menekülés – csak évekig nem vettem észre, mert nagyon jól nézett ki kívülről.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
