A tudomány korában élünk. Úgy gondoljuk, csodák nincsenek, csak olyan dolgok vannak, amire még nem tudjuk a magyarázatot. Én mégis úgy gondolom, csodák vannak. Bennünk.
A hit
Olyan elfogadást jelent, melyek közvetlen, azonnali igazolására semmilyen módon, sem érzékileg, sem tapasztalatilag, sem logikailag nem lehetséges. Ez vonatkozik az Istenhitre, de bármely más olyan dologra is, melyre ezek az állítások igazak.
A hit nem a hamis dolgokhoz való ragaszkodás, hiszen sokszor egyezik a társadalmi szokásokkal és elvárásokkal. Bízhatunk magunkban, a természetben, vagy egy felsőbb hatalomban. A hit a bizalmon alapszik, sőt, maga a bizalom.
A csoda
Egy olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek tapasztalataink, ismereteink alapján. A csodákat többnyire a vallások hívői élik meg, mivel bennük erősen él a hit. Az események csodaként való felfogása az ember természetes igénye, szerepe van. A csoda a hihető valóság ellentéte, ezért szükséges a gondolati egyensúly fenntartásában.
Littlewood törvénye szerint az emberek havonta legalább egy csodára, fel nem fogható eseményre számítanak. A csoda emberek által előidézett változata a mágia, mely illúzión alapszik.
A statisztika és a saját vélemény
Az evangélikusok 98%-ban hisznek a csodákban, a keresztények 91%-ban. Az emberek 84%-a hisz abba, hogy Isten csodát hajt végre, a bibliai csodák valódiságában 79% hisz. A megkérdezettek 48%-a már tapasztalt, látott csodát.
Úgy vélem, a legnagyobb csoda világunk precíz, öngyógyító léte, és mi magunk, az ember. A világ egyes elemeinek működése megmagyarázható, ám az már nehézkesen, hogy a legkisebb hibaszázalékkal működik. Ez maga a csoda.
Pár vallási csoda
Neumann Teréz, egy tűzeset után lebénult, majd egy évre rá megvakult. Boldoggá avatásának napján nyerte vissza látását, majd 1926-ban kezdtek rajta megjelenni a stigmák – Jézus vérző sebei. A sebek soha nem gyógyultak be, nem fertőződtek el.
A lourdes-i csodák 1858-ban kezdődtek Bernadette Soubiroussal, aki a Massabiell barlangban egy Mária jelenés után ásni kezdett, és forrást talált.
A forrás 68 megmagyarázhatatlan gyógyulás helyszíne. Fétimában 1917-ben, becslések szerint 30-100 ezer ember látta, hogy a nap forgott, zuhanni kezdett és színes fénnyel árasztotta el a vidéket.
Hétköznapi csodák
Mindenkinek vannak hétköznapi csoda élményei. Ilyen, amikor gondolunk valakire, és véletlenül összefutunk vele hosszú idő után egy váratlan pillanatban, helyen. Megérezzük azt, hogy anyukánk, gyerekünk fel fog hívni, öröm vagy bánat érte. Csodaként értékeljük a megmagyarázhatatlan gyógyulásokat, vagy azt a segítséget, ami éppen időben egy krízishelyzetben kisegít valakit, minket a bajból.
Vannak megérzéseink, beteljesült – esetenként irreális, váratlan – kívánalmaink. Élvezzük, hogy van egy olyan lehetőségünk, ami szebbé, vidámabbá, hittel telibbé teszi mindennapjainkat.
Miért kellenek a csodák?
Mindenki hisz valamiben, ha másban nem, hát saját magában. Mindenki úgy akarja érezni, hogy az élet több mint száraz racionalitás. A csoda a megélt mese, ami színessé teszi a világot. Megtanít bízni, hinni. A csoda és annak felismerése, fejlődésünknek egy apró szelete.
Ezért érdemes odafigyelni rá, érdemes a természetre csodaként tekinteni, abban élni, ám nem érdemes csupán csak a csodára várva élni, vadászni rá. A csoda csupán az élet egyik fűszere, és aki elég szemfüles, ad egy kis ízt az életének.
