Bizonyára te is hallottad már azt a mondást, hogy ha leesik a cumi, akkor az első gyereknek kifőzzük, másodiknak leöblítjük, harmadiknak meg a kutya hozza vissza. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én az első gyerekemet rózsaszín felhőn ülve vártam.
Hittem, bíztam, reméltem, sőt, valójában meg voltam győződve arról, hogy minden tökéletes lesz. Tudtam, hogy világra hozom a tökéletes csecsemőt, akinek nyilvánvalóan a tökéletes anyukájává válok. Most nézzük meg, hogyan foszlik szerte a tökéletesség illúziója a testvér megszületésével!
Öltözködés
Az elsőszülöttemnél mindig kínosan ügyeltem a megjelenésére.
Csinosan öltöztettem még akkor is ha nem mentünk sehova, hanem otthon a játszószőnyegen hemperegtünk.
Amint lepecsételte a ruháját tetőtől talpig átöltöztettem.
Ehhez képest a második gyerekem a testvére levetett gönceit hordta, melyek között azért márt volt egy-kettő foltos és kinyúlt is.
De örültem, ha napi egyszer felöltöztetem mindkettőjüket, és ezt hiszti nélkül megúsztam.
Pelenkázás
Az első gyerekemet 2-3 óránként, minden étkezés előtt és után tisztába tettem.
Rettegtem, nehogy kipirosodjon a popsija, ezért, ha úgy „éreztem” itt az ideje a pelenkacserének, akkor még arra is képes voltam, hogy felkeltsem az éppen álomba merülő kisdedet.
Mondanom sem kell, a második simán végigaludhatta a sziesztáját, hiába illatozott úgy a szoba, mint egy állatkert.
Megvalósítás
Az első lányommal, amit elterveztünk, azt meg is valósítottunk.
Másodszülöttemnél viszont már gyakran nem csináljuk végig azt, amit eltervezünk, csak vagyunk.
Nem tudom mi lehet ennek az oka, de nem érzem azt, hogy emiatt cserbenhagyom.
Ennek ellenére tudom, hogy a nagyobbik lányom esetében, ugyanebben a szituációban, rettenetes lelkiismeret-furdalásom lenne amiatt, hogy nem tartottam be az ígéretemet.
Veszekedések
Alapvetően konfliktuskerülő vagyok, de amióta a második gyerekem is megszületett biztos vagyok benne, hogy nem kell minden vitahelyzetbe beleállni.
Se időm, se energiám arra, hogy minden csatát megnyerjek.
Így történhetett meg az is, hogy négyéves lányom a napokban ,40 fokban kötött harisnyát húzott, mert ragaszkodott hozzá.
Napirend
Az első gyerekemnél szigorú napirend szerint éltünk, melyet az ő igényeihez mérten alakítottam ki.
Pontosan tudtam mikor és mennyit eszik, mikor és mennyit alszik, és mikor fogunk játszani.
Ezért aztán másodszülöttem életét a már meglévő napirendbe igyekeztem beilleszteni, így a korkülönbség miatt, örülhettem, ha naponta legalább egyszer szundított egyet a kiságyában.
Ennek köszönhetően a kisebbik gyerekem sajnos nem olyan jó alvó mint az első, de legalább könnyen alkalmazkodik az idegen helyzetekhez.
Utazás
Égre-földre esküdöztem, hogy én bizony nem leszek az az anyuka, aki DVD lejátszót vesz a gyerekének az autóba, mikor remekül dalolászhatunk, szójátékozhatunk az utazás alatt.
Amikor azonban kisebbik gyerekről kiderült, hogy ő dalolászás ide, játszadozás oda egy cseppet sem élvezi a kocsikázást, akkor azonnal beszereztem egyet.
Elvégre a nyaralást valahogy túl kell élni, nem?
Tökéletesség
Szabálykövető ember lévén mindig feketén-fehéren láttam a világot.
Míg az első gyerekemet vártam rengeteget bújtam a netet és a gyereknevelési könyveket, hogy a lehető legjobban felkészüljek az anyaságra és tökéletes szülővé váljak.
Ragaszkodtam a szoptatáshoz, a hordozáshoz, és ahhoz, hogy magam készítsem a bébipapit.
Mára, 6 évvel és még egy gyerekkel később a saját káromon, a kiborulásaim és panaszkodásaim árán tanultam meg azt, hogy a gyereknevelésben nincs fekete és fehér, és sajnos a tökéletes szülőnek még az anyukája sem született meg.
Minden gyereknek meg vannak a saját szabályai, melyeket egy anyának a saját igényeihez igazodva kell betartania!
