A félelemnek és pániknak megvolt a maga helye életünkben: a túlélést szolgálta oly módon, hogy felkészítette a testet, mozgósította a szervrendszereken keresztül az embert a menekülésre.Ma kétféle pánikról beszélnek: spontán pánikról – ahol a félelem a roham során alakul ki – és szorongásos pánikról – ahol a folyamatos, általános szorongás által valódi kiváltó ok nélkül jelenik meg a pánik.A végeredmény ugyanaz: szapora légzés, emiatt szédülés, általános elgyengülés – és a pánikspirál. Elménk ilyenkor átveszi felettünk a hatalmat, és önkényesen irányít minket.
🎥 3 csillagjegy, akit próbára tesz a sors
Családomban már akkor jelen volt a pánikbetegség, amikor az országban még nem nevezték nevén ezt a dolgot. Volt szerencsém figyelemmel kísérni ennek a „betegségnek” a karrierjét, most pedig utánanéztem, hogy miről is szól ez a betegség.
A pánik
Mit gondoltak régen?
Az 1950-es évek előtt csak besorolták az embereket: normális ember, bolond ember. Ez utóbbival nem tudtak és szerintem nem is akartak mit kezdeni. Ebben az időben elég korlátozottak voltak a lehetőségek, ilyen volt az elektrosokk, a lobotómia, az inzulin-kóma. Egy fokkal jobb lett a helyzet, amikor gyógyszerekkel próbálták a „bolondok” számát csökkenteni. Ugyanis véletlenül felfedeztek egy skizofréniára hatásos gyógyszert. Ekkor indultak meg a kutatások, mivel a pszichofarmakológia igen jól jövedelmezett a gyógyszergyáraknak. Az első antidepresszáns az imipramin volt.