Az erdőjárás az egyik legjobb terápia. Már egy néhány órás erdei kiruccanás során több hétre való impulzust tankolhatunk. A mozgás alkalmával megsétáltatott testünk, az erdei levegőn kiszellőztetett tüdőnk és a felüdült idegrendszerünk hálájukat erősebb immunrendszer, fokozott munkaképesség és kreatív gondolatok formájában fejezik ki. Jó üzletnek tűnik?
Az erdőkben sokkal tisztább a levegő, mint bárhol máshol. Ennek egyrészt az a magyarázata, hogy nyáron a fák naponta 10 ezer kilogramm oxigént tudnak termelni négyzetkilométerenként, de természetesen éjszaka, sőt télen sem fulladnánk meg ott, mert a globális légáramlatok besegítenek és mindig hoznak magukkal friss tengeri levegőt. A másik ok pedig az, hogy a hatalmas felületnek hála rengeteg káros anyagot képesek kiszűrni a légtérből.
Ami az egyiknek jó, a másiknak rossz
A fák többszáz, sőt, ezer évig is élhetnének, ha nem szólnának közbe a természet más teremtményei (emberek, állatok, kórokozók) vagy az időjárási körülmények (szárazság, viharok, földrengés). A fák jelentős része hosszú távra tervez, szövetségeket köt, taktikákat dolgoz ki. Nem reagál valami gyorsan, de legalább igyekszik a lehető leghatékonyabban megvédeni magát a behatásokról, mármint amikor egyáltalán van rá esélye, mert nem egy láncfűrésszel esnek neki, hogy végleg elpusztítsák.
Általában önmagukra vannak utalva és mindent saját maguknak kell előállítaniuk, vagy megszerezniük. Többnyire idővel megtanulják, hogy hogyan lehet beosztani a vízraktárakat, ezáltal túlélni az aszályos időszakokat. Tavasztól őszig próbálnak minél többet gyarapodni és tartalékokat felhalmozni. Igen ám, de szükség esetén, vagyis amikor jön egy illetéktelen behatoló, bizony hozzá kell nyúlniuk a megtakarításaikhoz. Ilyenkor szükségét érzik, hogy bevessék az egyik legfőbb fegyverüket, a fitoncidokat.
Ezek olyan aromás anyagok, amelyek antibiotikusak, fertőtlenítők, és arra hivatottak, hogy mielőbb végezzenek a támadóval, hogy ne legyen lehetősége jóvátehetetlen kárt tenni a mozdulatlanul, egyhelyben álló óriás testében.
A fák egymás közti kommunikációja is ezen vegyületek hatására megy végbe, és ezeket érezzük mi is, amikor fenyőerdőben járunk – meleg nyári napokon különösképpen – , mivel ezek felelősek a jellegzetes erdei illatért. Mi, emberek, mélyeket lélegzünk belőlük, számunkra kedvező hatásúak, mind fizikailag, mind lelkileg.
A fitoncidok kedvezően hatnak az immunrendszerre, fokozzák a tüdőkapacitást, megnövelik a természetes ölősejtek számát, csökkentik a stresszhormonok, a feszültség, az ellenségesség, és a fáradtság szintjét. Borisz Petrovics Tokin megfigyelése szerint a fiatal fenyőerdőkben a levegő gyakorlatilag csíramentes a fenyőtűkből kiáramló fitoncidok miatt.
Az örökzöldek veszélyben vannak
Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy az örökzöldek mindeközben többnyire már nagyon szenvednek, és talán éppen az életükért harcolnak. Hazánk körülményei között sem igazán találják meg a számításukat, és ez alaposan megviseli és legyengíti őket. Ezek az illatok a tűlevelűek „sikolyai”. És talán tudat alatt mi is érzünk valamit ebből a „néma” küzdelemből.
Ezért lehet az, hogy a fenyőerdőkben tartózkodva enyhén emelkedik vérnyomásunk és élénkebbé válunk, míg a tölgyerdők megnyugtatóbbak és ellazítóbbak.
Elismerem, hogy szeretem a fenyőillatot, de mióta tisztában vagyok a miértjével, már másképpen viszonyulok hozzá. Hálás vagyok érte a fának, drukkolok neki, hogy meg tudja menteni magát, és kifejezem számára együttérzésemet, amiért éppen nehézségekkel kell megbirkóznia, mert gyakran az emberek a felelősek ezért.