Nem csak itthon, családi szinten, hanem a barátaimmal is beszéltük mostanában, hogy egyszerűen nincs kedvünk kimozdulni.
Keveset találkozunk velük, mégis igényeljük a barátok közelségét
Azért kiderült a felmérésből, hogy az ember társas lény, és a boldogságához szüksége van a barátaira, családtagjaira. Ugyan a toplistás program a vártaknak megfelelően a tévénézés lett (53%), sokan szeretnek sétálni, olvasni. Emellett 72% mondta, hogy a barátokkal töltött estékre terápiás jelleggel tekint.
„A mai felnőttek nagy része úgy nyilatkozott, hogy az otthon a legjobb hely a kikapcsolódásra”
– mondta Moya Dolsby.
„Ahelyett, hogy kimennének, programokat keresnének maguknak, inkább otthon szórakoztatják magukat, vagy akár meghívják a barátaikat.”
A barátokkal való időtöltés az otthon falai között jó módja (volt) annak, hogy átvészeljük a járványhelyzetet. Érthető, hogy a lehető legkisebb kockázat mellett igyekeztünk megoldani azt, hogy fenntartsuk a meglévő kapcsolatainkat. Viszont egy kicsit ijesztő is, hogy mennyire nem tért vissza a félelemmentes érintkezés. Még akkor is, ha minden bizonnyal számos dolgot átértékelünk a közeljövőben és nagyon sok mindenkinek teljesen át fog rendeződni az értékrendje.
Számomra megdöbbentő látni, mennyire kevés fiatal van este a szabadban, vagy ül be egy italra hétvégén. Lehet, hogy a mi környékünk változott nagyot, de a kapcsolódó statisztikák, tanulmányok nem azt mutatják, hogy lokális lenne a változás. Amikor mi voltunk huszonévesek, nem fértünk el a helyi pubok környékén, vagy fél órát álltunk sorba, hogy vehessünk valamit, és minden egyes hétvégén csak beszélgettünk és beszélgettünk, annyi ismerős volt kinn. Most azonban erről szó sincs, és nem látom, hogy lenne utánpótlás. Nem az a helyzet, hogy az én korosztályom otthon ül és gyereket nevel – a fiatalabbakat se nagyon látom kimozdulni.