Amikor megszületett az első gyermekem, olyan meleg július volt, hogy nem tudtam, hogyan bírjuk majd ki a lakásban addig, amíg kimozdulhatunk. Vágytam a vízpartra, de természetesen ez szóba sem jöhetett. Szeptember végén aztán nekivágtunk. Mi bajunk lehet?
A megoldás
Az, hogy tápszert kell adnom a gyerekemnek, eléggé távol állt tőlem. Amikor azonban csak azt láttam, hogy bármit is teszek, a kicsi éhezik, egyből felülírtam minden általam felállított szabályt. Nem érdekelt, hogyan, de valahogy ennie kell.
A férjem elment tápszer-beszerző körútra. Mivel a hipoallergén tápszereket akkor is receptre adták csak, nekünk pedig az nem volt, a gyógyszerész segítségét kérte, aki készségesen ajánlott is egy babatápszert. Ez kihúzott bennünket a bajból.
Persze, ettől kezdve már nem éreztük magunkat olyan jól. Hullafáradtak voltunk. Semmihez sem volt kedvünk, így a nyaralás hátralévő része inkább volt szenvedés, mint öröm. Én rettenetesen szomorú voltam, hogy talán örökre vége a szoptatásnak (milyen anya vagyok én?)!
Amikor hazajöttünk, úgy éreztem, el kell engednem ezt a dolgot, mert belebolondulok. Amikor megkönnyebbültem, lassan minden visszatért a régi kerékvágásba. Még néhány hónapig anyatejet is kaphatott a kislányom.
Ez a nyaralás azonban 3 dologra rádöbbentett:
- Nem kell mindent túlparázni, a gyerek igényei úgyis képlékenyek.
- Nem kell magunkkal vinni az egész házat, előbb érdemes a szálláshelyen feltérképezni, milyen bababarát szolgáltatásokat tartalmaz az ár.
- Még akkor is, ha a baba kizárólag anyatejet kap, fontos, hogy legyen nálunk egy vény, amelyen a gyermekorvos által javasolt, felírt babatápszer szerepel. Legfeljebb nem lesz rá szükség, de a nyugalom fontos, érdemes mindenre felkészülni.
A következő közös nyaralások alkalmával sokkal rutinosabbak voltunk. Semmilyen felesleges holmit nem csomagoltam az útra, ha valami mégis lemaradt, megvettük ott, helyben. A második gyerekünk születése utáni nyaralásaink pedig még lazábbak voltak, hiszen sok tapasztalatra tettünk szert. A legfontosabb az, hogy semmit sem szabad túlaggódni, mert az élmények és az együtt töltött minőségi idő legnagyobb ellensége a stressz.