Minden idők egyik legelképesztőbb kísérleti ötlete
1959-ben két biológus, Dmitri Belyaev és Lyudmila Trut arra vállalkoztak, hogy lemodellezik, ahogyan a farkasokból kutyák lettek, csak éppen rókák segítségével. Elképesztő vállalkozás volt ez, hiszen a tudósok azt vállalták, hogy egy potenciálisan évszázadokig vagy ezredekig is eltartó kísérletet indítanak el, amelynek minden pontján számos, nagyon hasznos információ áll majd a tudomány rendelkezésére, azt azonban nem tudhatták, hogy maga a folyamat mennyi időt vesz majd igénybe, és mikor válnak értékelhetővé az első eredmények.
A kísérletet néhány tucat ezüstrókával kezdték meg, akiket a Szovjetúnió területén található rókafarmokról vettek magukhoz. Bár a farkasok domesztikációja becslések szerint körülbelül 15 ezer év alatt ment végbe, a kutatók megdöbbenve tapasztalták, hogy a rókákkal folytatott „lemodellezés” már néhány évtized alatt eredményeket mutatott.
A rókák egyre inkább kutya-szerűvé kezdtek válni, voltak közöttük foltosak, felkunkorodó farkúak és néhány lógó fülű egyed is.
A külsőben megjelenő változások mellett természetesen az állatok viselkedésében is észleltek újdonságokat: a most már 6. évtizede folyó, és jelenleg is aktív kísérlet során a tenyésztési kritérium a szelídség, vagyis azokat a példányokat szaporítják tovább, amelyek a legkezesebbek, így minden egyes alom egyre jobban és jobban igényli az emberi társaságot. Olvass még a témában
Mára ezeknek a bolyhos, mosolygós szemű kis lényeknek némelyike valódi ölbekutyaként viselkedik, és míg a laikus szemlélő számára csak az egyértelmű, hogy a tenyésztés eredménye egy elképesztően aranyos róka-kutya lett, a kutatók mind a mai napig rengeteg hasznos információt szereznek a háziasítási folyamatból, illetve maguktól a háziasított szibériai rókáktól is.
