Sokszor hallani, hogy a túlzott sófogyasztásnak mennyi káros hatása van az egészségünkre – emiatt alakulhatott ki az az általános vélekedés, miszerint óvakodni kell a sótól, ezzel párhuzamosan pedig népszerű lett a sószegény étrend is. A másik oldalon viszont ott van az a gyakran hangoztatott szakvélemény is, hogy a sófogyasztás elengedhetetlen a szervezet egészséges működéséhez. Hogyan igazodjunk el az elméletek és tanácsok között?
A só fontossága
Gyerekkorunkból emlékezhetünk a magyar népmesére, amiben a királylány úgy szerette édesapját, mint az emberek a sót – a sót, amely ősidők óta elemi táplálékunk és orvosságunk. De egy másik szófordulatban is felbukkan: az élet sava(sója)-borsa, tehát mindennek a legjava.
A só kémiai összetételét tekintve nátriumból és klórból áll, melyek testünk vízháztartásának szabályozásáért felelősek. A napi nátriumbevitel csaknem 100%-át a só fedezi, ez a makroelem pedig elengedhetetlen a szervezet egészséges működéséhez. A megfelelő mennyiségű és minőségű sóbevitel felel még az idegsejtek helyes összeköttetéséért, az ingerületátvitelért, valamint kielégítő mennyiségű folyadék mellett az izmok működésért, az erőnlétért is. Emellett szabályozza a vérnyomást, valamint csökkenti a szívritmus zavarait.
Élettani hatásain túl a gasztronómiában is jeleskedik, hiszen kiemeli az ételek ízét, és egyben természetes tartósítószer is.
A jelszó: mértékletesség
A sószegény táplálkozás egyenes következménye a szervezet elsavasodása, ugyanis a vese mint a só fő kiválasztó szerve, csak akkor tudja hatékonyan lebontani a káros hatású savakat, ha megfelelő mennyiségű só áll rendelkezésére. Ezzel szemben a túlzott sófogyasztásnak olyan komoly szövődményei lehetnek, mint a magas vérnyomás vagy szív- és érrendszeri problémák. Nagyanyáink bölcsessége tehát megszívlelendő akkor is, ha éppen a sószóró kerül a kezünkbe: együnk mindent, csak mértékkel.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint napi 5 gramm (kb. egy teáskanálnyi) só bevitele a helyes, ehhez képest a szervezet többszörös dózist is kap naponta. Nem csoda, hiszen a feldolgozott élelmiszerek – például pékáruk, felvágottak, sajtok, félkész vagy instant ételek – rengeteg nátriumot tartalmaznak, ezen felül pedig még az otthoni főzéskor, étkezéskor is többé-kevésbé sózunk. A sóprobléma akkora méreteket öltött, hogy a WHO célja 2025-re 30%-kal csökkenteni az érintett társadalmak sófogyasztását.
Milyen sót vegyünk?
Tanácsos a feldolgozott só helyett finomítatlan sót választani – a himalája vagy a tengeri só tökéletes döntés. A feldolgozott változat csupán korunk vívmánya, csábereje pedig legfőképpen két dologban rejlik. Egyfelől tisztább, fehérebb, ettől a vásárló óhatatlanul is jobbnak vélheti finomítatlan társánál, másfelől egyszerűbb felhasználni – a jellemzően kis lyukú sószórók többsége erre a finomra dolgozott fajtára lett gyártva, ami nem csomósodik össze, nem áll be, könnyű tehát kiszórni. Pedig a praktikus szempontot ideje volna háttérbe szorítani, hiszen a finomított só a feldolgozás révén veszít azokból az értékes nyomelemekből, tápanyagokból, amelyek miatt méltán tartjuk szervezetünk egyik kincsének.