Nincs idő a gyászra?
Mostanság mindent siettetünk, az elengedést is, pedig a gyászfeldolgozás nem megy egyik napról a másikra, főleg nem a rutinok nélkül. A szakértők szerint sokan próbálkoznak elodázni a gyászt, pl. azzal, hogy nem nyúlnak semmihez, amit az elhunyt ott hagyott. Ezzel az a baj, hogy az időt nem tudjuk megállítani, hiába is gondoljuk azt, hogy a gyász kitolásával, a rendrakás mellőzésével majd visszakapjuk szeretteinket a jövőben.
Erre – legalábbis az evilági életben – nincs lehetőségünk. Napjainkban túl nagy szerep jut az anyagi világnak, túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a tárgyaknak, és azt hisszük, ha valamihez nem nyúlunk, akkor azzal megőrizzük. Ugyanez a helyzet az otthon tartott urnával, ami az ezoterikus tanok szerint azért is problémás, mert az elhunyt energiája visszahúz minket a múltba.
Lényegében arról van szó, hogy ugyanúgy akadályozzuk általa az elengedést, a továbblépést, mint a gyászfeldolgozás elodázásával.
Olvass még a témában
Amit a szakértők szerint tehetünk az, hogy bármennyire fájdalmasnak tűnik, aktívan vegyünk részt az elhunyt búcsúztatásában, ideértve nem csak az ügyintézést, hanem a temetést, a különféle búcsúzási rutinokat. Ezek segítenek szembenézni a fájdalommal és ez nagyon fontos, különösen akkor, ha a szerettünk pl. kórházban, balesetben halt meg és nincs lehetőségünk elbúcsúzni tőle az életben.
Az egyéni elengedési rítusok is segíthetnek. Ilyen lehet, ha egy, az elhunytra emlékeztető tárgyat külön is eltemetünk, elégetünk. Tárgy híján írhatunk neki levelet, búcsúzót is, de természetesen vannak esetek, amikor csak a csoportos, vagy egyéni foglalkozások jelentenek megoldást.
