Pedig az elmúlás az életünk szerves része, a mindennapjaink aktív összetevője. Időnként szükséges, hogy szakember segítségét kérjük az elengedéshez, a gyász feldolgozásához, máskor viszont elég, ha saját magunkat segítjük a különféle rítusok segítségével.
Nem is olyan régen még nem volt tabu a halál, manapság viszont egyre inkább ebbe az irányba közelítünk. Undorítónak tartjuk a halotti tort, az pedig fel sem merül, hogy a gyerekek ott legyenek a temetésen. Még a népmeséket is átírjuk, nehogy a kicsiknek szembesülniük kelljen a halállal. Pedig attól, hogy nem beszélünk róla, egy biztos: aki megszületik, az meg is hal.
A halál tabusítása akadályozza, hogy elengedhessük a szeretteinket, mert hiányoznak a hétköznapokból azok a rutinok, amik régen ezt segítették, természetessé tették. Ezért érdemes feleleveníteni a régi szokásokat: ezek támogatóak voltak évtizedekkel korábban, és most is azok. Olvass még a témában
Dolgozó anyaként ezt az egy szabályt követem, hogy ne hulljon szét az életem
Ezt hozza 2026. szeptember 25. a numerológia szerint: anyagi egyensúly
Miért tör rád ősszel a szorongás, amikor azt hitted, már feldolgoztad? Az évforduló-effektus évekkel később is kísérthet
Az alaposságom a pótcselekvésem, ha szétesik az életem – ekkor döbbentem rá
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
