Ma már viszont nem akarok kimaradni a politikai nevelésből sem
Szülőként óriási felelősségünk van abban, hogyan viszonyulnak majd a gyerekeink a közös döntésekhez. Attól, hogy mi nem beszélünk velük ezekről a kérdésekről, véleményük még lesz – csak adott esetben ellenőrizetlen forrásokból, félmondatokból, kortársi benyomásokból összerakva. Ez önmagában nem feltétlenül tragédia, de a helyzet ennél jóval összetettebb. Ráadásul a véleménynyilvánítás hiánya is üzenet: azt közvetíti, hogy a politika valami titkos dolog, amivel jobb nem foglalkozni. Márpedig én nem ezt szeretném továbbadni a lányomnak.
A szavazás egyszerre jog és felelősség.
Nem kell rajongani érte, nem kell minden politikai történést percre pontosan követni, de igenis fontos megérteni, hogy a döntések hatással vannak az életünkre, a gyerekeink jövőjére, és azokra a terhekre, amelyeket naponta cipelünk. Erről beszélni nem politikai agitáció, hanem annak az alapja, hogy élni tudjunk egy olyan jogunkkal, amiért elődeink nem egyszer komoly árat fizettek. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy itthon és világszerte is jellemzően férfiak határozzák meg a politikát. Ha még a nehezen kiharcolt szavazati jogunkkal sem élünk, hogyan várhatnánk el, hogy valódi képviseletünk legyen?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
