Az idei választások kapcsán olyan beszélgetések indultak el köztem és a lányom között, amelyek korábban nem voltak részei a mindennapjainknak. Anyaként egyre világosabb számomra, hogy nem az a kérdés, beszéljünk-e a politikáról, hanem az, hogy milyen mintát hagyjunk magunk után.
A hallgatás nem semleges állapot
Sokáig én is azt gondoltam, hogy a politika afféle extra teher, amire egyszerűen nincs kapacitása az embernek. Dolgozunk, gyereket nevelünk, sokan idős szülőket támogatunk, lavírozunk a mindennapok logisztikájában, és közben próbálunk – jobb esetben – néha saját magunkra is időt szakítani. Ebben az állapotban könnyű azt mondani, hogy a politika túl bonyolult ahhoz, hogy igazán értsük, és túlságosan megosztó ahhoz, hogy bármelyik párt vagy polgármesterjelölt mellett nyugodt szívvel letegyük a voksunkat.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
