Kísértő múlt
A „vékony korszakomból” maradt szép ruhák a szekrényben. Minden nap látom őket és még mindig él bennem a remény, hogy valamikor bele fogok férni valamelyikbe, de három gyerek után, 40 év fölött tudom, hogy erre minimális az esély. A férjem azt mondja, szabaduljak meg tőlük és ha lefogyok, majd veszek szép új ruhákat. Tudom, hogy igaza van, de nem vagyok képes megválni tőlük, bármennyire is fáj nézni őket. Azt a korszakot juttatják eszembe, amikor szerettem magam.
Rendelés
Bárhol, bármit eszel, az emberek ítélkeznek. Ha hamburgert rendelek, mindenki arcára kiül, hogy „na, a dagadék tömi a fejét.” Ha salátát rendelek, akkor az van az arcukra írva, hogy a dagi minek játssza meg magát a salátájával? Családi összejövetelekkor, ha nem szedek másodikat, akkor nagynéném, nagymamám nekem esik, hogy miért nem eszem többet, talán nem ízlik, ne most fogyózzak amikor ünneplünk. Ha szedek még, akkor unokatestvéreim és nagybátyáim savaznak, hogy „persze, egyél csak, le ne fogyj itt nekünk!”
Olvass még a témában
A gyerekek hatodik érzéke – Tápláljuk a lelküket, ne az egojukat
Ezért hagytam ki az összes januári fogyókúrás trendet – és felszabadultabbnak érzem magam, mint valaha
Így ártasz magadnak, ha mindenkivel megértő vagy. Lehet valaki túlságosan empatikus?
Már a 30-as éveidben is nagyon figyelned kell az agyad egészségére
Test-kép
Az egyik pillanatban még – hellyel-közzel – jól érzem magam a bőrömben, aztán látok magamról egy fotót és három hétig depressziós vagyok és a lakásból sincs kedvem kimozdulni.
A cikk folytatódik, lapozz!
