Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
Beállítom a Google-benAz Életmód rovat legjobbjai minden kedden a postaládádban
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
Nem vesznek komolyan
Mindig molett voltam, a munkahelyemen sosem fogadták el az ötleteimet, az emberek nem voltak velem kedvesek. Aztán lefogytam - mert anyám meghalt és nem tudtam enni – és egyszer csak mindenki nyájassá vált irányomban: a kolléganők megdicsérték az öltözékem, a férfi kollégák segítőkészek lettek és a feletteseim nyitottá váltak a javaslataimra. Aztán szép lassan visszahíztam és ugyanúgy láthatatlanná váltam.
Zavaró apróságok
Ha leülök, az övcsatom beleszúródik a hasamba. A lábkörmöm levágása egy tortúra, aminek a végére megizzadok és zihálok, mert amíg előrehajolok, nem kapok levegőt. Nyáron borzasztó izzadás, amivel nem tudok mit kezdeni és látom az utcán az emberek fején az alig leplezett undort, amikor látják a ruhámon a nedves foltokat.
Olvass még a témában
Az „érzelmi másnaposság” sokkal gyakoribb, mint gondolnád – így lábalj ki belőle
Az állásinterjún törvénytelen dolgot kérdeztek tőlem – ezt válaszoltam rá
6 hangulatos őszi hobbi, ami segít legyőzni az évszakváltás okozta rosszkedvet
„10 évig kerestem, és három országgal arrébb megtaláltam az anyámat” – Örökbefogadottak mesélnek róla, hogyan találták meg a rokonaikat
Elméletben
Számomra a kövérségben a mentális teher a legnehezebb. Egy percre sem tudom elfelejteni, hogy nagydarab vagyok, mert szinte minden percben eszembe juttatja valami, vagy valaki: egy pillantás, egy helyzet társaságban, ülések mérete járműveken, ruhák stb. A méretem a gondolataim jelentős részét leköti és ez borzasztó fárasztó.
A cikk folytatódik, lapozz!
