Mindenki jó anya és apa szeretne lenni, de előfordul, hogy a szülők a legnagyobb jóindulattal tesznek rosszat a gyerekünknek. Főleg a kamaszkorban, amikor törvényszerűen – szinte – mindegyik gyerek utálja az őseit. Az alábbi öt dolog nem feltétlenül köztudott, mégis fontos, hogy a tinik szülei tudják.
1. Már más időket élünk
Azt hisszük, pontosan tudjuk, milyen érzés tinédzsernek lenni, elvégre nem olyan régen még mi magunk is azok voltunk. De az idők változnak és a mai gyerekeknek más kihívásokkal kell megküzdeniük, mint nekünk. A „mi időnkben” még nem volt internet, photoshop, a popsztárok is sokkal visszafogottabban öltöztek, az online zaklatás és az étkezési zavarok ismeretlen fogalmak voltak. Lehet, hogy tudjuk, milyen volt tininek lenni, de egy tini tudja, hogy napjainkban milyen érzés ez. Ahelyett, hogy találgatásokba bocsátkoznánk, a legegyszerűbb az, ha beszélgetünk gyerekünkkel és őt magát kérdezzük meg, mi történik az iskolában, mivel vannak nehézségei, stb.
2. Nekik is kell idő semmittevésre
Az egyik barátnőm anyukája mesélte nemrég, hogy ők a férjével azt hitték, a gyerekeiket állandóan le kell foglalni és folyamatosan programokat szerveztek nekik. Egyszer viszont otthon maradtak és legnagyobb meglepetésére a tinédzser lánya – akkoriban kb. 15 éves lehetett a barátnőm – este közölte velük, hogy „ez volt élete legboldogabb napja”.
A szülők hajlamosak elfelejteni, milyen nehéz tininek lenni. A tanulás, barátságok, szerelmek között önmagukat keresik és rengeteg stressznek vannak kitéve.
Ha nem is az egész délutánt, de hagyjunk nekik időt minden nap egy kis semmittevésre.
Kép forrása: unsplash.com
3. Szeretnék, hogy a szüleik büszkék legyenek rájuk
Egy kamasznak nagyon fontos, hogy szülei elfogadják olyannak, amilyen, ezért rendkívül káros, ha másokhoz hasonlítjuk őket. Emlékszem, nekem milyen rosszul esett, amikor anyám az osztály eminensét emlegette, hogy „Bezzeg az Ági!”. Pedig Ági nem volt sem tehetséges, sem kreatív, csak mindent bemagolt, azért voltak jobb jegyei, mint nekem. Az „összehasonlítgatósdit” a szülők motivációként próbálják használni, de ez szinte sosem működik, sőt. Egy tini enélkül is bizonytalan önmagában, az agya egész nap azon jár, hogy nem elég jó, így arra van a legnagyobb szüksége, hogy szülei elismerjék és támogassák.
4. Még a „jó gyerekek” is lázadnak néha
Eleve szerencsés elkerülni kamaszgyerekeink jónak vagy rossznak bélyegzését. Aki sokat hallja, hogy „jó gyerek”, azt ez előbb-utóbb nyomasztani fogja, aki pedig az ellenkezőjét, az egy idő után annak megfelelően is fog viselkedni. A tinédzserek természetében benne van a lázadás és a határok feszegetése.
Még a legjobb tanulók is megszegik olykor a szabályokat, esetleg hazugságon kapjuk őket, de ezért nem kell őket durván megbüntetni.
Én emlékszem, a gimiben mennyire boldog és felszabadult volt az osztályelső fiú, amikor néha részt vett velünk valami kis csínytevésben.
5. A kamaszok szeretik a szüleiket
Még ha sokszor nem is tűnik így. Természetes folyamat, hogy kicsit eltávolodnak a szüleiktől, miközben felnőtté válnak és kialakítják saját személyiségüket. Ezt nem szabad a szívünkre venni, így is mi maradunk a legfontosabb emberek az életükben, csak ilyenkor egy kis térre van szükségük. Ha a tinédzserkort átvészeljük velük, felnőttként erős kötelék alakul majd ki közöttünk. Fontos tudni, hogy szeretnek minket, még ha nem is mutatják ki. Sőt, gyerekünk még akkor is szeret, ha éppen azt üvölti, hogy „Utállak!””, amiért nem engedjük el bulizni.
Képek forrása: doble.dphoto/Depositphotos.com, IgorVetushko/Depositphotos.com