Ez az érzés az, ami az emberek 60-80 százalékánál már előfordult, nagy valószínűséggel természetes folyamat. És ez az érzés az, amitől futkos a hátunkon a hideg, vagy épp kiválasztottnak érezzük magunkat…
Milyen érzés a deja vu?
Ez az „ez már megtörtént velem egyszer” érzés. Pár másodpercig tart csupán, és nagyon valósnak tűnik. Olyan, mint amikor egy hatalmas puzzle egyik darabja kétszer van a dobozban. Egyik mellette lévő darabkából sincs kettő, nem tudjuk mihez kötni.
Rosszabb esetben pánikba esünk, a deja vu végén „keressük a nyomot” a valódi világba, mert összezavar minket. Esetleg pánikba is esünk. Nem tudunk vele mit kezdeni. Innentől jönnek a találgatások: a racionálisabbak vagy a hipohonderek betegség jeleként is kezelhetik, mások a reinkarnációval magyarázzák, az elmének a tudattalan, idősíkokban való ide-oda ugrásával, vagy arra gondolnak, hogy a párhuzamos világokkal van kapcsolatban egy „kollektív” tudat által, mely a közös emlékek létét hozza magával.
A deja vu-nek van enyhébb – mindenki által megélt – fajtája, és van olyan súlyos is, ami akadályozza a mindennapokat, az életet.
Rosszabb esetben pánikba esünk, a deja vu végén „keressük a nyomot” a valódi világba, mert összezavar minket. Esetleg pánikba is esünk. Nem tudunk vele mit kezdeni. Innentől jönnek a találgatások: a racionálisabbak vagy a hipohonderek betegség jeleként is kezelhetik, mások a reinkarnációval magyarázzák, az elmének a tudattalan, idősíkokban való ide-oda ugrásával, vagy arra gondolnak, hogy a párhuzamos világokkal van kapcsolatban egy „kollektív” tudat által, mely a közös emlékek létét hozza magával.
A deja vu-nek van enyhébb – mindenki által megélt – fajtája, és van olyan súlyos is, ami akadályozza a mindennapokat, az életet.