Cuki szőrcsomók vagy hatékony ragadozók? Legendás macskatörténetek

A macska tökéletesen alkalmazkodik a városi életformához, ám gyorsan feltalálja magát akkor is, ha számára ismeretlen környezetbe kerül. A gyermekeket megtanítja a felelősségre, a szavak nélküli kommunikációra, derűt, szeretet visz az idősek életébe. S már meg sem lepődöm, hogy miközben ezeket a sorokat írom, az én macskám is a lábamhoz dörgölőzik, mintha csak tudná, hogy épp a távoli rokonain járnak a gondolataim.

Amikor a görögök felfedezik a macskát: Hérodotosz cicái

Ha ma Görögországba, vagy valamely csodálatos szigetére utazunk, minden szálloda, étterem, tengerparti sütöde árnyékában ott heverészik legalább egy macska. A görögök büszkék történelmükre, s tisztában vannak vele, hogy egyik legnagyobb történetírójuknak, Hérodotosznak köszönhetik, hogy ezek a négylábú teremtmények ma vidámabbá teszik a mindennapjaikat.

Időszámításunk előtt 450 körül a legendás világutazó Egyiptomba látogatott, ahol meglepődve látta, hogy az egyiptomiak szent állatként tekintenek egy olyan élőlényre, mely nem csak a templomokban, hanem a legszegényebb parasztok házaiban is boldogan éldegél.

A korra jellemző volt, hogy a megállíthatatlanul szaporodó patkánykolóniák ellen az embereknek védekezniük kellett, ha nem akarták, hogy azok tönkre tegyék a termést. Görögországban addig menyétet használtak erre a célra, de Hérodotosz elbeszélései nyomán a föníciai kereskedők közvetítésével felvirágzott a görög macskakereskedelem. Persze nem egy legális kereskedelmi formára kell gondolnunk, a pénzéhes szaporítók elrabolták a szelídebb Egyiptomi macskákat, hajón görög földre szállították és óriási haszonnal eladták az állatokat a piacon.

Önéletrajzíró macska

E.T.A. Hoffmann romantikus írót sokan az Arany virágcserép szerzőjeként ismerik. Kevesen tudják, hogy a világhírű német irodalmár olyan szinten rajongott kandúrjáért, hogy egyik művében az elbeszélő szerepét is átadta neki. A Murr kandúr, amely kétségtelenül szerzőjének egyik legkülönösebb műve, csupán töredékekben maradt fenn.

Az eredetileg három részesre szánt történetnek csak az első két része jelenhetett meg, a harmadik rész megírása közben ugyanis nem várt esemény történt: Murr elpusztult.

Hoffmannt mélyen érintette az állat halála, barátainak levelet is írt a tragikus eseményről: „A november 29-ről 30-ra virradó éjjelen drága tanítványom, Murr kandúr reményteli életének negyedik évében rövid, ám heves szenvedés közepette elszunnyadt, hogy jobb sorsra támadjon fel, amiről késedelem nélkül értesítem pártfogóimat és barátaimat. Mindazok, akik ismerték őt, akit mélyen gyászolok, megértik majd igaz fájdalmamat és tiszteletteljes hallgatásukkal adóznak majd bánatomnak.”

Főszerepben a macska

Ha a modern kori történetíráson elmélkedve megpróbáljuk megtippelni, ki volt a leghíresebb macska, kétségkívül felmerülne Garfield, Félix, Sziamiau a Hupikék törpikékből, vagy akár Szaffi is.

Mindegyikük kedves karakter, de a világ leghíresebb forgatókönyvi macskája Tom, aki rajzfilmepizódok százaiban volt képtelen elkapni ősi ellenfelét, a kis egeret, Jerryt, s emiatt minden alkalommal komoly bajba keveredett.

A rajzfilmfigurát William Hannah és Joseph Barbera keltette életre a negyvenes években. A kitartó egérhajsza hét Oscar-díjat eredményezett Tom és az alkotók számára. Ám a kritikusok és a szakma kutatói is egyetértenek abban, hogy az 1940 és 1958 közötti rövidfilmek szürreális poénrengetegét és őrült humorát meg sem közelítik a későbbi alkotógárdák által vezényelt sorozatrészek,bára rajzfilm még hetven évvel később is komoly rajongótábort tudhat magáénak.

Towser, az egérfogó bajnok

Towser a skóciai Crieff közelében levő Glenturret szeszfőzde tulajdonosának nőtény macskája volt 1963 és 1987 között.

A 24 éves kort megélt állat élete során a feltételezések és megfigyelések szerint, 28 899 egeret fogott. Tehát naponta átlagosan három rágcsálót ejtett el.

Ezzel kiérdemelte az egérfogó bajnok címet. Kilétéről és hőstetteiről  megemlékezik egy bronzszobor a Famous Grouse Experience látogatóközpontnál és természetesen a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült.

 

Macskák a vallásban

A legtöbb vallás tiszteli a macskát és különös képességekkel ruházza fel, melyeket szent könyveiben részletez. Az iszlám sem tekinti tisztátalan állatnak a macskát – nem úgy mint a kutyát -, sőt a macska megkapta a baraka adományát, vagyis szerencsét hoz.

Talán csak a zsidó és a keresztény vallás az, amely fenntartásokkal közelít a téma irányába, de a keresztény szentírás is megemlíti, hogy Ádám és Éva Paradicsomból való kiűzetése után gyermeküket, Jákobot egy macska vezette vissza a Paradicsom kapujához, mivel az állat a sötétben is tudott tájékozódni, s emlékezett a visszavezető útra. A kaput egy tüzes angyal őrizte, akit azonban annyira meghatott a fáradt, éhes gyermek, valamint a macska barátsága, hogy egyetlen órára visszaengedte őket a Paradicsomba, hogy még utoljára leszakíthassanak egy-egy gyümölcsöt.