A Kr. u. 325 és 350 között készült speyeri palackot a világ legrégebbi borosüvegének tartják. Jelenleg a németországi Speyer városában található Bormúzeumban őrzik, ahol 1867-ben fedezték fel újra, és a tartalmának elemzése során kiderült, hogy etanol alapú folyadékot tartalmaz. Az üvegpalack azonban továbbra is bontatlan, az évjárat pedig, amelyben a benne található bor készült, ismeretlen, de annyi talán biztos, hogy most már nem szívesen kóstolná meg még a legelszántabb borkedvelő sem.
Az üveg széles körű használata tárolóedényként a történelem során jól megmutatja, hogy milyen ellenálló és sokrétűen felhasználható anyagról van szó. Az üveg az élelmiszerek tartósításától kezdve az internetet működtető jelek továbbításáig minden területen hasznosított anyag. Annyira fontos szerepet játszik az emberi fejlődésben, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete 2022-t az üveg nemzetközi évének nevezte el, hogy megünnepelje az egyedi anyag hozzájárulását a kulturális és tudományos fejlődéshez.
Az üveget néha úgy emlegetik, mint olyan anyagot, amely a végtelenségig újrahasznosítható anélkül, hogy ez befolyásolná minőségét, tisztaságát vagy tartósságát. Az újrahasznosított üveget üvegtörmelékké lehet zúzni, amelyet be lehet olvasztani, és újabb üveg előállítására lehet felhasználni. Jó hír továbbá, hogy a csomagolásra használt üvegnek más csomagolóanyagokhoz képest magas az újrahasznosítási aránya. Európában az üveg újrahasznosítási aránya átlagosan 76%, szemben a műanyag csomagolások 41%-ával és a fa csomagolások 31%-ával. Olvass még a témában
Ha az üveg a természetes környezetben marad, kisebb valószínűséggel okoz szennyezést, mint a műanyag. A műanyagokkal ellentétben, amelyek mikroműanyagokra bomlanak, és így a talajba és a vizekbe kerülhetnek, az üveg nem mérgező, ugyanis főként szilícium-dioxidból áll, ami egy természetes anyag. A szilícium-dioxidként is ismert kovasav a földkéreg 59%-át alkotja. Mivel természetes vegyületről van szó, nem kell aggódni a kimosódás vagy a környezetkárosítás miatt.
