Ha tojásokról van szó, sokaknak elsősorban a húsvéti időszak jut eszébe. Még az ételek tekintetében is ekkor a leggyakoribb a felhasználásuk, pedig egész évben rengeteg finomság készíthető belőlük. Ha viszont a díszített, időtálló verziókról beszélünk, akkor főleg barkaágakra akasztott festett tojások azok, amelyek népszerűek idehaza. Él azonban egy hölgy Lovason, aki olyan sokoldalúan képes bánni a tojásokkal, hogy abból aztán elképesztően szép és sokoldalú termékek születnek.
Bácsi Gabriella közel tíz éve kezdett el foglalkozni tojások csipkézésével, mára pedig igazán lenyűgöző alkotások széles palettájával büszkélkedhet.
Honnan ered a kézműves termékek iránti szeretete?
Mint minden gyereket, engem is érdekelt minden, szerettem bütykölni, rajzolni, szerettem és szeretem az állatokat. Nem is lehetett volna másképp, hiszen minden nyaram nagy részét paloznaki és lovasi nagyszüleimnél töltöttem, ahol az udvar nyüzsgött a háziállatoktól, és nagy veteményeskert volt.
A lovasi papám (apai) ügyeskezű ember volt, mint az régen nem volt túl szokatlan. Értett a kosárfonáshoz, seprű készítéshez, kisebb bútorokat, székeket készített, a teknőket, hordókat is ő készítette, szőlőt, gyümölcsöt, rózsát oltott. A faluban a disznóölések idején őt kérték segítségül a levágáshoz és feldolgozáshoz. A falusi mulatságokon ő volt a falu prímása is. Akkoriban minden falunak volt saját zenekara, így Lovasnak is.
A paloznaki nagyszüleimnél (anyai) voltak tehenek, lovak is, így ott nem szabadott annyira szeleburdi módon rohangálni. A közvetlen szomszédjukban lakott a nagypapám testvére, aki varrónő volt, nála sok babaruhát, párnát, takarót varrhattunk a babáinknak a lábbal hajtós varrógépével. Minden nagyszülőnél volt külön saját kiskertünk, ahova azt vetettünk, ültettünk, amit csak akartunk, de nekünk is kellett locsolgatni, gazolni, kapálni is.
Nem sepertek félre bennünket, hogy útban vagyunk, hanem mindenhol csinálhattuk ugyanazt, mint a felnőttek, csak kicsiben, így mi is fontosnak érezhettük magunkat, nem találtunk ki egyéb turpisságot.
Ez a fajta élet kitartásra nevelt bennünket, hiszen sem az állattartásnak, sem a kerttel való foglalatosságnak nem ma van meg az eredménye, hanem hónapokkal később. Minden apró mozdulat, tevékenység, amit a két kezünkkel végzünk, ezáltal sokkal nagyobb becsületet nyert. Ez a gyermekkor irányított Herendre is az eredeti szakmámhoz, ahol kitanulhattam a porcelánfestés apróbb kézmozdulatait.
Mikor készítette az első csipketojást, milyen emlékek fűzik hozzá?
Az első libatojást majdnem 10 éve próbáltam kicsipkézni, persze nem volt nagy sikerélmény. Csupán egy körömcsiszolóval próbáltam, durva fúrófejjel, ami nem azt az eredményt adta, amit a fejemben elképzeltem. De hogy is jutottam el idáig? A tv-ben egy kínai férfit láttam egy libatojást úgy megmunkálni, hogy ha led lámpát dugott bele, egy kínai hegyes, sziklás táj rajzolódott ki a tojáshéjon pagodákkal.
Mivel lettek libáink, azoknak pedig gyönyörű nagy hófehér tojásaik vannak, nem volt szívem eldobálni ezt a tökéletes formát. A nagymamám még belesütötte a liba- és a kacsatojást is a süteménybe, de ma már a szalmonellaveszély miatt mi így nem használjuk fel. Gondoltam kipróbálom én is a csipkézést. Tudtam, olyan mestere nem leszek a tojásoknak, de hajtott a kíváncsiság.
Milyen anyagokkal dolgozik?
Ma már festek, csipkézek strucc-, liba-, kacsa-, tyúk-, emu-, galamb-, fürjtojásokat és csigaházat. Pontosabban a fürjtojás mintázata annyi szép és változatos, hogy nem gondoltam rá egyéb felesleges díszítést, belőlük nyakláncokat készítek. Ami pedig a többi tojást illeti, minden csipkézésem kézigravírozóval készítem, a saját kezemben tartva a tojást, a saját kezem irányításával.
Mennyi időt vesz igénybe az elkészítési folyamat?
Egy libatojás kicsipkézése fél, egy órás folyamat, mintától függően. Az előkészítési folyamat és a végső bedobozolás között viszont bőven van még mit csinálni, nem lehet az idejét darabszámra kiosztani. A tojások beszerzése, fertőtlenítése, kiürítése, tisztítása is sok időt vesz el, hiszen csak a tyúkok szép fehér tojásai és pár szem libatojás származik az én udvaromból. A többiért beszerzőútra indulok, az üres csigaházakért bokrok alatt kotorászok. A csipkézés után még festem, lakkozom, kontúrozom, végül szalagozom és dobozolom a termékeimet.
Honnan merít ihletet a minták kialakításhoz?
Az életből. Szokták mondani, egy folyóba sem tudunk kétszer ugyanabba a vízbe lépni, így az ember élete is folyamatosan változik, más impulzusok érik, más dolgok foglalkoztatják, egyik-másik kisebb-nagyobb hangsúllyal. Én néptáncot is tanítok, ezért nálam a rózsás, nefelejcses, margarétás virágok jellemzőbbek. Szeretem a csipke finomságát, légiességét, könnyedségét, mely a tojás felületén ugyanilyen könnyűvé varázsolja a meszes héjat. Az életem egy része a néptánc, nyüzsgős, mozgalmas, függ a gyerektől, szülőtől, fenntartótól, többfüggős. A tojáscsipkézés az leülős, lenyugvós, csak a tojás és én, nincs befolyásoló tényező, csak a gondolataim.
Az pedig, hogy végül az ihlet honnan és hová irányul? Jó kérdés. Nekem ez a fajta tevékenység oda-vissza hat. Az elcsendesülés megoldást hoz a mozgékonyabb életemre, ami pedig ötleteket a termékeim megalkotásához.
Nálam a tojásozás sem csak a húsvétra hangolódásról szól, hiszen egész évben csipkézek. Vannak a hagyományos húsvéti tojások mellett strucctojásból ékszertartóim, két libatojásból szivecskék jubileumokra, alkalmakra összeállítva, hangulatmécsesek, úszómécsesek, angyalkák, csengettyűk, nyakláncok. Igyekszem ezt a tojásvilágot egész évre használhatóvá tenni.
Hol találkozhatunk a termékeivel?
Nálam Lovason megvásárolhatók, illetve vásárokon is minden évben jelen vagyok: Veszprémben a Bakony Expón, a Tapolca Expün, Nemesvámoson a Vámosi Lencse- és Hurkafesztiválon, de aki csak kíváncsi a termékeimre, nézelődhet a honlapomon, illetve a Facebook-oldalamon.
Mely eddig a termékeiről kapott visszajelzésekre emlékszik vissza a legszívesebben?
Nem tudok kiemelni egyet sem igazán, mert én minden dicséretnek, tetszésnyilvánításnak örülök. Hálás vagyok a kisebb-nagyobb megrendelésekért, riportokért, újságcikkekért, említésekért, de annak a vásárlónak a vásárlásáért is, aki fél órát áll a pultom előtt, végig csodálja a munkámat és végül csak egy kis csigát, vagy csupán egy szalvétatechnikás tojást vásárol csak azért, hogy mégis vásároljon valamit, kicsit hazavigyen az otthonába belőlem. Ez mind azt mutatja, hogy talán jó az irány, amit csinálok. Jó érzéssel tölt el.
Milyen jövőbeli tervei vannak?
Nincsenek terveim, elképzeléseim vannak, melyek felé igyekszem alakítani az életemet. Manapság napról napra változik a világ, folyamatosan igazodni kell a lehetőségekhez. Sokoldalúnak kell lenni, nem szabad csak egy dologhoz érteni. Olyannak kell lenni, mint a régi embereknek, ha kell, mindenhez is értenünk kell. A tojáscsipkézéssel ki kell nyitni a „csak dekoráció” világát a használható termékek felé. Ez ugye nem egyszerű feladat, hiszen a csipkézett meszes héj könnyen összetörhet, múlandó.
A tojás az élet kezdetének a jelképe, mely minden lehetőséget magában hordoz. Csak tőlünk függ, hogy mivé alakítjuk azt.