Locsolkodni nem trendi, a tojásfestés elmarad! Hova tűntek a húsvéti szokások?

Locsolkodni nem trendi, a tojásfestés elmarad! Hova tűntek a húsvéti szokások?

Címlap / Kikapcsolódás / Szórakozás / Locsolkodni nem trendi, a tojásfestés elmarad! Hova tűntek a húsvéti szokások?

A húsvéti emlékek

A húsvét az egyik legfontosabb keresztény ünnep, Jézus feltámadásának ünnepe. Azonban kevesen tudják, hogy valójában – ahogy néhány más ünnep is – pogány gyökerei vannak. A tavasz ünnepe, a megújulás csodája, a szapora nyúl és a termékenység szimbóluma, a tojás mind-mind pogány szimbólumok. 

Amikor kicsi voltam, mindig nagyon vártam a húsvéti ünnepet, még úgy is, hogy gyerekfejjel nem igazán szerettem a templomban ülni, mert nem mindent értettem a prédikációból. A hagyomány az hagyomány, és a mi mindig megadtuk a módját. Apukám már kora reggel felkészülten (megborotválkozva, illatosan, kiöltözve) várt bennünket, hogy a borzasztóan büdös locsolókölnivel meghinthesse a hajunkat. A cserébe kapott pirostojást nagy becsben tartotta.

Aztán útra kelt, és körbejárta a rokonokat, ismerősöket és egy nagy rakás hímes tojással jött haza délután. Mi eközben otthon vártuk, hogy jöjjenek a locsolók. Cuki vagy épp kicsit obszcén verssel álltak elénk, jól megöntöztek minket, és mindenki leült egy kicsit sütizni. A nap végére olyan szagunk volt, hogy három napig érezni lehetett, négy hajmosás után is. De szerettük ezt az egészet. 

Hova tűnik a húsvét?

A gyerekeimmel minden évben már-már izzadtságszagúan próbáljuk életben tartani a hagyományokat. Tojást festünk, várjuk a locsolókat, de már legalább három éve nem jön senki. Eltűnnek a hagyományok.

Egyre többen töltik wellness-szállodában a húsvétot, vagy kirándulnak valahol, a baráti társaságok pedig inkább elmennek szalonnát sütni, nem locsolkodni. A karácsonyt őrizzük, bár azt sem minden változás nélkül, de a húsvét eltűnőben van.

Mi lehet az oka annak, hogy a hagyományok egyre halványabban vannak jelen az életünkben?

A szokások, amelyek jelentettek valamit a szüleinknek, nagyszüleinknek, nekünk és a gyerekeinknek talán már nem ugyanazt jelentik, vagy semmit sem. Régen a lányok azért várták a locsolókat mindennél jobban, mert szégyen volt, ha kevés locsoló öntözte meg őket. Minél több locsolót fogadott valaki, annál népszerűbb volt. Mára ez már elvesztette a funkcióját, egészen más szokások válthatják fel majd idővel.

Valószínűleg a húsvéthoz kötődő vallási szokások megmaradnak, hiszen azokhoz a hívők erősen kötődnek, de a népi szokások nagy része kikopik hamarosan. Már az is ennek volt egy jele, hogy a nyolcvanas évek végétől szokásossá vált az, hogy a locsolók a hímestojás mellé némi pénzt is kaptak a lányos házaknál. Ez nem igazán teszi fennköltté a húsvéti ünnepet, az biztos.

A másik probléma a mai világban az, hogy a vendégvárás is átalakult. Azok a nagy trakták, amelyek jellemzőek voltak évtizedekkel ezelőtt, ma már nem igazán férnek bele, hiszen akár több napos készülődés előzi meg azokat. A nők manapság már nyolcórás munkaviszonyban dolgoznak (ami akár sokkal több órás is lehet).

A hagyományok eltűnése valójában a fejlődéshez, az újításokhoz kapcsolható. Ezek megváltoztatták az életünket, átalakították a szokásrendszerünket.

Legalábbis a városi ember folyton rohanó életébe már kevésbé illeszthetők be a húsvéti hagyományok. Már vidéken is egyre kevesebb társaság őrzi a hagyományokat, de azért még itt-ott fellelhetők. Ma már a fiatal lányok nem éppen a népszerűség fokmérőjének tekintik a locsolókat, hanem inkább ódzkodnak ettől az egésztől. A tojásfestésről ne is beszéljünk.

Természetesen más kérdés, hogy jól van-e ez így. Azt hiszem, nem. Rossz, hogy már csak kézműves vásárokon és hagyományőrző rendezvényeken találkozhatunk a húsvéti hagyományokkal. Ezen sajnos a koronavírus-járvány sem segített, tovább koptatta az amúgy is alig látható szokásokat. Bezárkóztunk, és még azok a rendezvények is elmaradtak, amelyek valamelyest előtérbe hozták a húsvéti hagyományokat.

Evgeniya Biryukova/istockphoto.com

Mit tehetünk, hogy egy szeletet megőrizzünk a húsvétból?

Azt hiszem, a locsolkodásra nem igazán lehetünk hatással, hiszen mások döntéseit nem befolyásolhatjuk. Ennek ellenére a családon belül életben tarthatjuk a hagyományokat.

  • Kezdjünk el készülődni már előbb, így ünneplőbe öltözik a lelkünk, és így várhatjuk az ünnepet.
  • Vonjuk be a gyerekeket a sonkafőzésbe, varázsoljuk együtt tisztává a házat, adjuk meg a módját.
  • Díszítsünk barkát, készítsünk tojásfát.
  • Kérjük el a régi húsvéti recepteket a nagyitól, és készítsük el.
  • A gyerekek imádnak kézműveskedni, fessünk együtt tojást. Minden évben kipróbálhatunk valami újat. 
  • Rendezzünk tojáskeresést a gyerekekkel.
  • Húsvéthétfőn adjuk ezeket a hímestojásokat a család férfitagjainak, akik meglocsolnak.
  • Ne zárjuk be az ajtót azok előtt, akik mégis jönnének locsolkodni.

A húsvét csodálatos! Egyszerre vallási és hagyományőrző ünnep. Pár nap átszellemült várakozás. Persze lehet nyűg is, ha úgy gondolsz rá. Hozd ki belőle a legtöbbet és mutasd meg a gyermekeidnek is, milyen volt régen a húsvét! 

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást