A gyerek után
A feleségemnek nehéz terhessége volt, szinte végig hányt és az első négy hónapban még fogyott is. A szülés sem volt könnyű, azaz az ő szavaival élve egészen „traumatikus.” Én elképzelni sem tudom, hogy szegénykém min mehetett keresztül, annyira sajnáltam és csak segíteni akartam neki, de nem nagyon tudtam.
A kisfiam születése után egy teljes évet vártam, mire először próbálkoztam nála. Megmasszíroztam a lábát, a vállát, elkezdtem csókolgatni a nyakát, majd amikor a kezem finoman a mellére tettem, a teste megfeszült. Úgy nézett rám, mintha meg akarna ölni. Elszégyelltem magam, mintha valami rosszat tettem volna, de azért csendesen megjegyeztem, hogy majdnem két éve voltunk együtt utoljára és hiányzik nekem. Nemcsak a szex, hanem hogy „így” közel legyünk egymáshoz.
Sosem felejtem el, mit mondott erre: „Hagyj békén, van nekem elég bajom…” Ez annyira rosszul esett, hogy soha többet nem közeledtem hozzá. Egy ideig még reménykedtem, hátha neki visszajön a kedve egyszer, de nem. Még két évig éltünk együtt – azaz inkább egymás mellett – mire összeszedtem magam lelkileg annyira, hogy elváljunk. Azt láttam rajta, hogy megkönnyebbült, hogy kikerülök az életéből és örül, hogy ezentúl csak a gyerekkel lehet. Sosem akartam, hogy a fiam elvált szülők gyereke legyen, de 33 évesen még túl fiatal voltam ahhoz, hogy örök cölibátusban éljem le a hátralevő életem. Olvass még a témában
Kapcsolódó cikk a következő oldalon:
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
