Mosoly
A kisbabáknál fél éves koruk körül jelenik meg először az úgynevezett szociális mosoly. Ez azt jelenti, hogy mosollyal reagálnak környezetük, elsősorban a szülők közeledésére, illetve ugyanezt a reakciót válthatja ki az is, amikor meglátnak egy-egy ismert tárgyat maguk körül.
Az autizmus ebben a korban még egyáltalán nem diagnosztizálható, de tény, hogy a szociális mosoly elmaradása már lehet egy jele annak, hogy a későbbiekben a gyereknél előfordulhat ilyen betegség. A mosoly normál esetben azt jelenti, hogy a gyerek nyitott a környezetének ismert elemeire és örül azok megjelenésének. Ennek elmaradása viszont azt sugallja, hogy nem érdeklődik annyira kifelé, amennyire ez a kora alapján általános lenne.
Játékokért nyúlás
Szintén a környezetére adott reakciók egyike az, hogy a kisbabák már akkor nyúlnak tárgyak felé, amikor még nem is képesek azt azonosítani. Fél éves kor után már minden érdekli egy egészségesen fejlődő kisbabát, mindennel játszani akar, bár természetesen nem méri fel annak lehetőségét, hogy valami akár veszélyes is lehet számára.
A kíváncsiság kinyílása hagyományos esetben mindig nagyon jellemző a kisbabákra, ezért ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk egyáltalán nem érdeklődik tárgyak, játékok iránt, nem nyúl utánuk, akkor nem árt, ha megmutatjuk egy szakértőnek. Persze nem kell azonnal autizmustól tartani, de az tény, hogy a betegség mielőbbi felfedezése sokat segíthet a későbbiek szempontjából.
Rend, rendszeresség
Tudjuk jól, hogy a kisbabák életének egyik legfontosabb része a rend és a rendszeresség. Ez ad nekik biztonságérzetet, és ezáltal könnyebben eligazodnak az éppen megismerni szándékozott világban. Az autizmus egyik tünete ezen belül az, amikor a szokásosnál lényegesen jobban ragaszkodik egy gyerek egy tárgyhoz, vagy rendszeres cselekvéshez, és ennek elmaradása teljesen kizökkenti őt a nyugalmából.
Persze teljesen természetes, hogy a gyerekek ragaszkodnak tárgyaikhoz, legyen az egy plüssállat, egy textilpelenka vagy más vigasztárgy, és persze az ezekhez fűződő erős szál miatt messze nem kell autizmusra gyanakodnunk. Az azonban, hogy a gyerek azonos időközönként mindig ugyanazt a cselekvést, tökéletesen változatlan módon és sorrendben akarja csinálni még a legkisebb dolgok esetében, már lehet intő jel.
Mozdulatsorok
A szakértők szerint vannak olyan mozdulatok, amelyek szintén árulkodó jelek lehetnek arra nézve, hogy felmerüljön a gyanú az autizmusra. Ezek általában nagyon egyhangú, egymás után számtalanszor ismétlődő mozdulatsorok, amelyeket a gyerek gyakran végez. Ilyen például a hosszan oldalra fordított fej, távolba révedt pillantás, illetve a ringatózás, himbálózás. Ezek természetesen nem a játékot jelentik, hanem a gyerek inkább ezekkel próbálja meg megnyugtatni magát.
Minden gyerek szeret például az édesanyja ölében ringatózni, vagy más ritmikus és egyben nyugtató mozgást végezni, és természetesen ennek semmi köze nincs az autizmushoz. Amikor azonban egy kisgyerek mindezt egyedül, magába feledkezve rendszeresen csinálja, az már intő jel lehet arra, hogy a biztonság kedvéért inkább elvigyük szakértőhöz.
Kommunikáció
Egy kisbaba a síráson és a mosolygáson kívül általában gügyögéssel, és mimikával kommunikál környezetével, de persze ez utóbbi megjelenéséhez is kell egy bizonyos kor elérése. Az autizmus jele lehet az is, hogy a kommunikációs elemek elmaradnak, vagyis a gyerek nem próbál bármi eszközzel is kapcsolatba lépni környezetével: ez lehet a gügyögés elmaradása, vagy az, hogy a mimika nincs jelen az eszköztárában.
Az alapvető dolog azonban az, hogy nem rendelkezik azzal az érdeklődéssel a környezete iránt, amely kommunikációs próbálkozásokra ösztönözné. Különösen a beszédtanulás elején jellemző a jelenség is, hogy a korábban már megtanult, és jól használt szavakat sem tudják később használni.
Dührohamok, kirohanások
A kisgyerekek (sőt, sokszor a felnőttek sem) még nem tudják szabályozni a dühkitörésüket, és teljesen természetes, hogy néha egy kisgyerek rombolásba, sírásba vagy akár dühöngésbe is kezdhet, ha valami nem úgy sikerül, ahogy azt ő szerette volna.
Az autizmus jele ebből annyi lehet, hogy a kiváltó okok között valamiféle újdonság vagy változás áll, legfőképpen az, ha valami nem akkor vagy nem olyan sorrendben történik, ahogy a gyerek azt megszokta.
Az autista gyerekeknek a rendszer és az állandóság jelenti a biztonságot, így az ezekben történő legkisebb változás is nagyon hirtelen dühkitörést eredményezhet. Ha erről van szó, akkor ráadásul minderről nem tudjuk lenevelni, sőt ennek megpróbálása csak további dühöngést eredményezhet.
Mikor forduljunk szakemberhez?
A beszédtanulás, a kommunikáció, a dühkezelés természetesen nagyon összetett dolgok, így nem kell minden egyes apró jelnél aggódni. Egy kisbabának annyi mindent kell megérteni és megtanulni a világból, hogy kár lenne minden kis dolognál az autizmusra gyanakodni. Huzamosan fennálló jelenségek, tünetek esetén azonban nem árt, ha szakemberhez fordulunk.
Amennyiben egy orvos megállapítja az autizmust, úgy minél korábban fedezték fel a betegséget, annál több dolgot lehet tenni a tünetek eldurvulása ellene. Számtalan fejlesztési lehetőség létezik, amelyekkel a megfelelő korban alkalmazva hatalmas fejlődés érhető el. Ha pedig a szakértő megnyugtat bennünket, hogy autizmusról nincs szó a gyermekünk esetében, akkor legalább a saját lelkiismeretünket nyugtattuk meg azzal, hogy elvittük hozzá. Vagyis ha a fenti tünetekből többet, hosszú távon tapasztalunk, akkor azzal teszünk legjobbat magunknak és a gyerekünknek is, ha minél előbb szakértői tanácsot kérünk.