Az úgynevezett érzelmi zsarolás módszerével nem csak a felnőttek, de néha a gyerekek is szoktak élni. A legkisebbek általában a szülők által érzik magukat erre feljogosítva, ezért nekik kell jó példát mutatni a gyermekeknek. Két szakértővel beszélgettünk arról, hogyan ismerhetjük fel ezt a módszert a gyerekeknél és hogyan tehetünk ellene.
Pethő Orsolya, pszichológus véleménye szerint a gyerekek természetüknél fogva addig terjednek, amíg mi szülőként engedjük nekik.
– Ha úgy tetszik a manipulációra is mi tanítjuk meg őket, ezért semmiképpen sem büntetést érdemelnek, hanem nekünk szülőknek kell változtatnunk a játszmán. Amikor például egy kisebb testvér úgy szerez figyelmet és gondoskodást, hogy a nagyobbat folyton beárulja, bajba juttatja, biztosak lehetünk benne, hogy ezt mi magunk tanítottuk neki, a saját szülői viselkedésünkkel. Az érzelmi szükségletet, mely szerint szeretetre, figyelemre vágyik más módon kéne megkapnia, mint úgy, hogy folyton megmentjük, amikor a nagyobb állítólag bántja – tudtuk meg a szakértőtől.
Harc a figyelemért
Az állítólagos gyermeki manipuláció mögött mindig a szeretetért, a figyelemért folyik a harc, például akkor is, amikor a gyermek kérése az, hogy vegyünk meg neki egy újabb játékot. A gyerek ilyenkor egyszerűen rájön arra, hogyan tudja a szülő figyelmét megkapni, és használja ezeket az elveket mindaddig, amíg a valódi érzelmi szükséglete nincsen kielégítve.
– Nyilvánvaló, hogy nem ugyanaz rosszalkodással figyelemhez jutni, mint csak úgy, az egyszerű léttel, de a gyerekek sokszor belecsúsznak ebbe a csapdába, és el sem tudják már képzelni, hogy alanyi jogon is megkapják ugyanazt az odafordulást, és a semminél már azt is jobbnak érzik, ha jól megszidják valamiért – fogalmazott Pethő Orsolya.
A pszichológus szerint az érzelmi manipuláció szinte minden szülőnek a vakfoltja, hiszen a játszma tőle indult.
Az is nagyon nehéz önismereti út, ha szülőként hajlandó elfogadni, amikor egy másik ember, szakember, rokon, vagy barát világít rá arra, hogyan rángatja saját gyermeke marionett bábuként.
– Az érzelmeket kezelni és a korlátokat megszabni, betartatni, teljesen más dolog. Azt, hogy mit szabad és mit nem, mit veszek meg, és mit nem, hogy mit engedek és mit nem, nem a krokodilkönnyeknek kell befolyásolnia. Ennek pedig amúgy is világosnak kell lennie mind a szülő, mind a gyerek számára. A szabály akkor is szabály, ha nagyon el van keseredve a kicsi, az elkeseredésével azonban együtt kell érezni, hiszen valami nem úgy történik, ahogy azt szerette volna.
Ilyenkor egy gyermek nyilván dühös, szomorú, csalódott, amit szülőként meg lehet, sőt meg kell érteni, de ez nem befolyásolhatja azt, hogy mit szabad és mit nem. Ha ezt a kettőt egyszerre kapja meg egy gyerek, nem lesz szüksége a manipulációra, ha viszont azt tapasztalja, hogy a szülő következetlen és nincsenek korlátok, vagy a hisztivel el tud érni valamit, akkor ezt használni is fogja. De ebben nem ő lesz a saras, hanem a szülő, hiszen ő tanította meg erre – hívta fel rá a figyelmet a szakember, majd hozzátette, hogy szülőként külön kell kezelnünk a viselkedést és az érzelmeket.
Az érzelmek empátiára, megértésre várnak – például meg lehet érteni azt, hogy mennyire dühös a gyermekünk, mert haza kell mennünk a játszótérről, de emiatt még nem rúgjuk fel jelentősen a napirendet, és akkor is elindulunk, ha felrobban a dühtől. Hiszen szülőként fontos, hogy egyszerre legyünk empatikusak, és következetesek is a korlátokat illetően.