A társadalom elvárja, hogy egy nő számára az anyaság felhőtlen, örök boldogságforrás legyen és ha éppen nem pont így van, akkor az illető mélységesen szégyellje magát. Pedig az anyaság nem fenékig tejfel, a kutatások szerint akkor sem, ha már kirepültek a gyerekek.
Évről-évre minden Anyák napja előtti felmérés azt mutatja, hogy az anyukák számára a legjobb ajándék az lenne, ha „lenne egy kis idejük magukra”. A társadalomtudomány vizsgálata szerint az anya-gyerek kapcsolat sokkal összetettebb, mint gondoltuk és gyereknevelés nem mindenkinél jár túláradó szeretet- és boldogságérzéssel.
Szülés után eljön ugyan egy boldogság-stádium, de ennek mértéke merőben függ attól, hogy az anya mennyi segítséget kap. Bizonyított, hogy az egyedülálló anyáknál boldogabbak a házasságban vagy partnerrel élő társaik.
Ez nem meglepő, hiszen anyagilag is nagyobb kihívás, illetve sokkal több munka, ha nincs kivel megosztani a gyerekkel járó terheket. Ez természetesen a partner segítőkészségén is múlik. Egy odaadó apuka ugyanis jelentősen növeli az anya elégedettség-érzését, javítja általános kedélyállapotát és ezek a nők mérhetően egészségesebbek is.
Mennyire elégedettek a szülők?
A gyermektelen emberekhez képest a szülők „általános boldogságérzete” alacsonyabb, viszont erősebb bennük az az érzés, hogy életüknek értelme van. Azt hinnénk, ahogy a gyerek egyre nagyobb, a szülők annál elégedettebbé válnak, hiszen kevesebb gond van az utódokkal és értelmet ugyanúgy adnak szüleik életének, de ez nem így van.
2016-ban három neves társadalomkutató vizsgálta a gyermektelen nők és az anyák elégedettségérzetét. Arra jutottak, hogy a nemzőképesség ideje alatt az anyák és leendő anyák boldogságérzete magasabb. 40 éves kortól ez megfordul, és onnantól a gyermektelen nők boldogabbak kicsivel.
Ami még meglepőbb, hogy az anyák többsége, azaz 54 százaléka vallotta azt, hogy kapcsolata gyerekével vagy gyerekeivel „bensőséges, de ugyanakkor korlátozott”. Az interakció az utóddal sokszor „vegyes érzelmeket vált ki belőlük”.
A kutatás szerint az egyik legnagyobb stresszfaktor az anya és a felnőtt gyerek kapcsolatában az volt, hogy az anya anyagilag támogatta-e gyerekét.
A másik pedig az, hogy a szülő úgy érezte, ő „többet ad bele a kapcsolatba, mint amennyit a gyerektől visszakap.”