A társadalom elvárja, hogy egy nő számára az anyaság felhőtlen, örök boldogságforrás legyen és ha éppen nem pont így van, akkor az illető mélységesen szégyellje magát. Pedig az anyaság nem fenékig tejfel, a kutatások szerint akkor sem, ha már kirepültek a gyerekek.
A konfliktusok forrásai és az elégedettség növelése
A családi konfliktusok meglepően sokszor forognak a pénz körül és a jelek szerint az anya elégedettsége annál nagyobb, gyereke minél függetlenebb anyagilag. Átlagosan négyszer nagyobb azoknak a szülőknek az aránya, akik gyereküket anyagilag támogatják, mint fordítva. Ez a tendencia folyamatosan nő a válság, munkanélküliség és a városi élet egyre magasabb költségeinek köszönhetően.
További boldogság-növelő hatás az, ha leveszünk anyáról egy kis terhet, például ha nem neki kell foglalkoznia a családi ünnepségekkel és az ezzel járó szervezéssel, főzéssel, készülődéssel. Kellemes meglepetés neki, ha a gyereke felajánlja, hogy abban az évben nála legyen a karácsony.
A „figyelem” szintén olyan fogalom volt a kutatásban, amire az anyák vágytak.
Tehát jól esik nekik, ha gyerekeik felhívják vagy felkeresik őket és megkérdezik, hogy vannak. Ez egyértelműnek hangzik, mégis sokan elhanyagolják, mert már saját gyerekeik vannak, sokat dolgoznak és a szülővel való törődés nincs a mindennapi teendői között
Az tehát bizonyos, hogy sok édesanya leli kevesebb örömét gyerekében, mint ahogy azt a társadalom gondolja, illetve amennyit családjának bevall. A jó hír az, hogy sosem késő az anya-gyerek kapcsolaton javítani. Ne vegyük a szülőt természetesnek és tegyük boldogabbá azzal, ha többet törődünk vele és megpróbáljuk visszaadni neki azt, amit tőle kaptunk.