Minden ember a boldogságot keresi, illetve egész pontosan azokat a célokat, amiktől a boldogságot remélik – tulajdonképpen éppen ezen bukik el minden. Hogy miért? Mert az alábbi célok önmagukban nem hozzák el azt a boldogságot, amit feltételezünk róluk, és emiatt nem is leszünk tőlük maradéktalanul elégedettek.
Harmadik cél: a könnyű boldogság elérése
Alapvetően három csoportba sorolhatjuk az emberek boldogsághoz való hozzáállását: vannak, akiket a temérdek sem boldogít, vannak, akik mindenben meglátják a csodát, és akadnak olyanok, akik az arany középúton próbálnak egyensúlyozni. Bár azok sem lőnek mellé, akik végtelenül pozitívan állnak mindenhez, ők általában nem érnek el társadalmi szinten is kiemelkedő eredményeket, ami persze nem feltétlenül baj (sőt). Ők azok, akik örülnek annak, ami eleve megadatott, és inkább szellemi, lelki szinten próbálnak fejlődni, gyakran azzal, hogy több és több dologról mondanak le. Azok, akik próbálnak egyensúlyozni, alapvetően boldogok, nem várják azt, hogy könnyen rájuk talál a boldogság, bár azért nem vennék zokon ezt sem. Viszont ezek az emberek lesznek azok, akik mindent megtesznek a fejlődésért, az előbbre jutásért, és végtelenül kitartóan küzdenek a céljaikért. Nos, jó eséllyel ők lesznek azok, akik felülmúlhatatlan boldogságra lelnek, mert nincs nagyobb öröm, mint a jogos büszkeség.
A harmadik csoportot tehát azok alkotják, akik sem a kis- sem a nagydolgoktól nem lesznek elégedettek, mégpedig azért, mert nem küzdenek értük. Ami eleve megadatott számukra, azt magától értetődőnek veszik, tehát nem értékelik. Ami iránt pedig vágyakoznak, azért nem hajlandóak tenni, csupán várják, hogy a boldogság és velük együtt az eredmények is majd az ölükbe pottyannak. Nos, ez csak kivételesen ritkán történik meg. A tanulság tehát az, hogy nem érdemes arra alapoznod, hogy tettek nélkül is komoly testi-lelki fejlődésben lesz részed.
A harmadik csoportot tehát azok alkotják, akik sem a kis- sem a nagydolgoktól nem lesznek elégedettek, mégpedig azért, mert nem küzdenek értük. Ami eleve megadatott számukra, azt magától értetődőnek veszik, tehát nem értékelik. Ami iránt pedig vágyakoznak, azért nem hajlandóak tenni, csupán várják, hogy a boldogság és velük együtt az eredmények is majd az ölükbe pottyannak. Nos, ez csak kivételesen ritkán történik meg. A tanulság tehát az, hogy nem érdemes arra alapoznod, hogy tettek nélkül is komoly testi-lelki fejlődésben lesz részed.