Az allergiák járványszerű terjedéséhez vitathatatlanul hozzájárul a modern életvitelünk, az adalékanyagokkal, kemikáliákkal felturbózott modern ételek fogyasztása és a növekvő környezeti terhelés. A legtöbb allergiával foglalkozó szakorvos ezért csak a testi reakciókkal és a fizikai tényezőkkel foglalkozik. A tőlük tapasztalt hozzáállás miatt hajlamosak vagyunk gyakran mi is csak a testi vetületre koncentrálni. A teljes gyógyuláshoz azonban ez nem elég.
Az allergia nem újkeletű civilizációs betegség. Már Hippokratész is ismerte az allergiás asztmát illetve egyes élelmiszerallergiákat, míg a szénanátha működését csak a XIX. században sikerült megérteni. Nem is az a fő gond manapság, hogy egyre többféle anyaggal találkozunk, hanem az, hogy egyre kevesebb az időnk magunkkal foglalkozni.
Nap, mint nap az immunrendszer idegen anyagok és mikroorganizmusok tucatjaival kerül kapcsolatba, az a dolga, hogy ezektől megvédjen minket. A túlterhelődése miatt azonban sok esetben mi is ludasok vagyunk, rohanunk, stresszelünk, helytelen életmódot folytatunk, elhanyagoljuk a mentálhigiénét. A lélek a betegségek, különös állapotok, tünetek útján próbál velünk kommunikálni. Az allergia is ilyen figyelmeztetés.
Ha valamire rendszeresen negatívan reagál a test, azt jelenti, hogy az nagyon nincs ínyére. De miért teszi ezt velünk a testünk, hiszen éveken keresztül megvoltunk vele, szerettük, szívesen fogyasztottuk? Egyáltalán miért alakul ki allergia olyasmikkel szemben, amikkel az embernek korábban semmi problémája sem volt? Miért járványos az olyan élelmiszerekkel szembeni allergiák terjedése, amelyet az emberiség évezredek óta fogyasztott? Talán a modern gondolkodásunk és életfelfogásunk az oka?
Ássuk ki a gyökerét
Az allergia hátterében egy rosszul kezelt gondolat áll, az allergia ennek manifesztációja valamilyen fizikai anyag segítségével. Szinte bármivel kapcsolatban kialakulhat allergia, de tudni kell, hogy sem az allergén, sem az immunrendszer nem hibáztatható. Óriási ostobaság lenne elnyomni emiatt gyógyszeresen az immunrendszert, mert az allergiából ki lehet gyógyulni, de ehhez a probléma gyökeréhez kell leásni. Ha nem egyértelmű a kiváltó ok, érdemes szakember segítségét igénybe venni a diagnózis felállításához.
Túlreagáljuk!?
Az allergiát az immunrendszer tévedésének, túlreagálásának tartják. Túlreagáljuk a dolgot? Valóban erről lenne szó vagy esetleg éppen az a baj forrása, hogy valaminek nem akarunk figyelmet szentelni? A szervezetünk leginkább abba fárad bele, hogy rendszeresen ugyanazzal a problémával kell szembenéznie, amiről próbálunk tudomást sem venni.
Ezért aztán tennie kell valamit, hogy végre észrevegyük.
Az allergia arra hívja fel a figyelmünket, hogy az életünk egy vagy több területével nem vagyunk kibékülve, elutasítjuk, semmit sem teszünk, hogy feloldjuk a belső feszültséget.
Ez a feldolgozatlan érzés vagy trauma ilyen formában próbálja magára vonni a figyelmünket.
Érdekes megfigyelések
Mivel alvás közben nem reagál a szervezet, ezért arra következtethetünk, hogy az allergiás reakciót a tudat működteti. Arra pedig lehet hatni, ahogy azt az 1962-es japán gyerekekkel végzett szömörce- kísérlet is bizonyította. Olyan gyerekeket válogattak, akik rendkívül hevesen reagáltak erre a növényre.
A kutatást végzők a gyermekek egyik karját bedörzsölték a szömörce levelével, miközben azt állították róla, hogy ártalmatlan dologról van szó. A másik karjukat egy másfajta, nem allergén levéllel hozták kontaktusba, de azt mondták róla, hogy szömörce. Döbbenetes módon az ártatlan, de szömörcének hitt levéllel bedörzsölt karja mindenkinek bepirosodott, míg a 13 gyermek közül 11-nél semmit sem tapasztaltak azon a helyen, ahol a valódi allergénnel kezelték.
Csak semmi pánik, ez csak egy kis allergia
Az allergén szimbolikusan utalás az élet azon területére, amivel dolgunk van. Ha elkerüljük a reakciót kiváltó tényezőt, javulhat az állapotunk, és beállhat egy stagnálás, de a gyógyulás csak akkor történhet meg, ha megoldjuk a lelki okait is. Nézzünk meg néhányat a gyakoribbak közül:
Szénanátha
A virágpor a szexualitást, a megtermékenyítést, a szaporodást szimbolizálja, a szénanátha ezek elutasítására utal. Kiváltója egy heves érzelmi reakcióval kísért múltbéli esemény lehet. Gyakori azoknál is, akik nem képesek önszántukból nemet mondani, elutasítani bizonyos elvárásokat, kéréseket, ezért az allergiás periódus remek mentségül szolgál számukra, hogy elkerüljék a rázós helyzeteket.
Tejallergia
Az anyával való viszonyulásunk problémáira tereli a figyelmet, vagyis arra hogyan értékeljük, miként éljük meg az édesanyánkkal való kapcsolatunkat. Úgy érezzük, hogy kapunk elég szeretetet és figyelmet, vagy elhanyagoltnak, mellőzöttnek, szeretethiányosnak érezzük magunkat?
Olykor félreértjük a helyzeteket, vagy édesanyánk viselkedését. Elégedetlenek vagyunk azzal, amit kapunk, mert nem egyezik meg azzal, amit elvárunk; és sajnálatos módon van rá lehetőség, hogy ne csak képzeletben éljünk át elhanyagoltságot. Nagyon veszélyes, amikor tévedések, félreértések hatására vonunk le messzemenő következtetéseket. Félelem költözhet belénk: az édesanya attól tart, hogy a gyermeke nem fogadja el, nem érti meg; a gyermek pedig azért érez félelmet, mert azt képzeli, hogy nem szeretik.
Lisztérzékenység
Az apával kapcsolatos ellenérzések megnyilvánulása pl.: helytelen szeretet, az elfogadás és megértés hiánya.
Földimogyoró-allergia
Fiatalkori csalódottságra utalhat, amiért nem ismerték el képességeinket, nem kaptunk kielégítő elismerést a teljesítményünk miatt. Úgy gondolhatjuk, hogy nem támogatnak eléggé, nem kapunk megfelelő segítséget, miközben talán éppen ennek a helyzetnek a megélésére van szükség ahhoz, hogy fejlődjünk.
Macskaszőr-allergia
A női szexualitás zavarát tükrözi, a megnyílástól és odaadástól való félelemre vagy viszolygásra és a gyengédség, szelídség, nőies energiák kifejezési módjaitól való elzárkózásra utal.
Kutyaszőr-allergia
A szexualitás férfias jegyeinek, az agresszivitásnak, és az ösztönösségnek az elutasítása, megvetése miatt jelentkezik.
Házipor-allergia
Az élet jelentéktelen, tisztátalan aspektusainak elutasítása nyilvánul meg benne.
Az allergia által a szervezetünk útmutatást ad arról, hogy mely területre lokalizálódik a probléma. Arra hívja fel a figyelmünket, hogy valami elől elzárkózunk, nem akarunk vele szembe nézni. Pedig ha ki akarunk gyógyulni belőle elengedhetetlen, hogy kibéküljünk magunkkal és elfogadjuk az élet általunk elutasított, kirekesztett, esetleg félelmet ébresztő részét is.