A tervezéshez fontos, hogy a tervező ‒ akár orvosi készülékről, regényírásról, mentális módszerről, internetes oldalról vagy bármi másról legyen szó ‒ ismerje közönsége igényeit. Hogyan gondolkodnak? Hogyan hoznak döntéseket? Mi készteti őket arra, hogy kattintsanak, vásároljanak vagy megtegyenek bármi mást, amire a tervező rá szeretné venni őket? Mi kelti fel az érdeklődésüket, milyen hibákat követnek el, és miért? Máskülönben nem volna értelme a tervezésnek, az elköltött pénz, idő és fáradság kárba veszne. Susan M. Weinschenk 100 dolog, amit minden tervezőnek tudnia kell az emberekről című könyvében sok-sok kutatási eredményből összegyűjtötte azokat az általános emberi tulajdonságokat, amelyek megkönnyíthetik a tervező munkáját. Cikkünkben ezekből ötöt választottunk ki.
3/5 Történetek
Történetbe ágyazva könnyebben dolgozzuk fel az információkat. „Hadd meséljek el egy történetet!” A történet szó hallatán kíváncsian felemeled a fejedet, és figyelni kezdesz. Az előadásokban legalább egyszer hangozzon el ez a varázserejű mondat. A jól bevált történetmesélési formákat érdemes alkalmazni. Arisztotelész 2000 évvel ezelőtt írta le a történetek alapvető szerkezetét.
A történeteknek három része van: eleje, közepe és vége. A történet elején vázlatosan lefestjük a hallgatóságnak a helyszínt, a szereplőket és az alaphelyzetet vagy konfliktust. A történet középső részében általában különböző akadályok és konfliktusok jelennek meg, amelyeket a szereplőnek meg kell oldania. Többnyire meg is oldódnak, de nem teljes mértékben. A történet végén a konfliktus eléri tetőpontját, majd megoldódik.
Ez csupán a vázlat: a történetbe rengeteg további variációt és cselekményt lehet beilleszteni. A történetek az információk feldolgozásának természetes módját jelentik. A történetek nem egyszerűen szórakoztatnak. Bármennyire száraz információkat kell is átadnod, a történetekkel jobban érthetővé, érdekesebbé és emlékezetesebbé teheted őket.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!