Ajándékot átadni csak mosolyogva, tisztességes – tiszta, nem szakadt, nem házi – ruhában illik, tisztelettel és szeretettel, azaz odafigyeléssel szabad. Emellett illik gondot fordítani arra is, hogy mit ajándékozunk, de ami még ennél is fontosabb: kinek ajándékozunk.
Mi volt régen az „igazi” ajándék?
Nem is olyan rég még illetlenség volt „hasznos” dolgot ajándékozni, tehát nem illett ruhát, háztartási eszközt adni ajándékba.
Azért, mert hasznos, szükséges dolgot adni jótéteménynek, jótékonykodásnak számított. Ezt rokonnal, baráttal ünnepi alkalmakkor nem illett megtenni, hiszen azzal emlékeztetjük őket sorsukra, problémáikra.
Mivel az ajándékozás örömokozás, nem jótékonykodás, így illetlenség volt ilyet tenni.
Mára nagyot változott a világ, hiszen mindenki jobban örül egy rég vágyott ruhadarabnak, egy életet megkönnyítő háztartási eszköznek, mint a századik „értelmetlen” kütyünek.
A kézzel készített ajándék csapdája
A házi készítésű ajándéknál is fontos szempont a hasznosság és igényesség, nem csupán az, hogy saját magunknak bizonyítsuk, hogy képesek vagyunk rá.
Sajnos, a kézzel készített ajándékok többnyire öncélúak, mint örömokozók.
A gyerekeknek szoktuk mondani, hogy készítsenek ajándékot, mert az sokkal értékesebb, hiszen a legdrágább dolgokat, a kreativitásukat, ügyességüket és idejüket adják ezáltal. Ez így is van, ám az ilyen ajándékoknak a többsége idővel elkallódik.
Alkotásnak alkotás, értéknek érték, ám nem maradandó, mert többnyire hasztalan. Ebbe a csapdába gyerek és felnőtt ajándékkészítők egyaránt belesétálnak, akármilyen jó szívvel készítik az ajándékot.
A kézzel készült ajándék ötletét körültekintően kell kezelni, készítésének menetét meg kell tervezni.
Az ajándék ára
Régen csak a családtagoknak illett – esetlegesen – pénzt, vagy értékmérőt ajándékozni.
Ez nem változott, ma is így van. Emellett van egy-két apróság, melyet illik észben tartani. Az ajándéknak sosincs ára, de mindenki tisztában van nagyjából azzal, hogy minek mi az értéke.
Tehát, nem illik nagyon drága ajándékot adni, hiszen az ajándékozott kellemetlenül, akár megalázottnak is érezheti magát tőle.
Közös, mondjuk munkahelyi ajándékozás kapcsán is vannak illemtani kérdések. A főnöknek csak közös ajándékot illik adni, melynél figyelembe kell venni, hogy nem minden kolléga teheti meg a költekezést.
Munkatársak esetében is inkább jelképes ajándékra törekedjünk. Sok esetben elég egy szép képeslap, sok jókívánsággal.
A tucat ajándékok bosszúja
Illik odafigyelni arra, hogy olyan ajándékkal lepjük meg a másikat, mely alapján feltételezi a megajándékozott azt, hogy kellőképp ismerjük őt.
Tehát, ne vegyünk random bonbont, hiszen bárki lehet cukorbeteg, de akár mogyoró(származék) allergiás is, mely szinte minden csokiféleségben ott van.
Karácsonyra egyáltalán nem illik alkoholt és cigarettát ajándékozni, és a parfümmel is igen csínján kell bánni. Az ékszereknél is figyelni kell.
Nem csupán arra, hogy ne legyen túl nagy értékű, hanem arra is, hogy az ajándékozott „sajátjának” érezze azt. A karácsonyi mintás ruhadarabokat sokan „röhej” tárgyának tartják. Ilyen a rénszarvasos pulcsi,
Mikulásos nyakkendő, stb. Pedig, ha mértékkel választunk közülük, akkor igenis emelheti az ünnepi hangulatot, és egyes darabok esetében még később is örömet okoz annak, aki kapta.
Ajándékozás a jótékonykodás keretein belül
Mindenki sok időt és pénzt fektet abba, hogy kit milyen ajándékkal lepjen meg. Mégis rendre elfeledkezünk azokról, akik életünk és látókörünk perifériájára szorultak. Azokra gondolok, akiknek szívszorító a karácsony ténye. Olyanok, mint a kis gyufaárus lány, Andersen meséjében.
Rengeteg rászoruló van, rengeteg hajléktalan. A legnagyobb ajándék karácsony előtt, alatt és után, ha ezekre az emberekre is gondolunk – bárhogyan, bármiért is kerültek ebbe a helyzetbe. Tudom, hogy az emberek nagy többsége nem Krőzus, de mégis tenni kell, hogy szebb legyen az ünnep a szívünk mélyén. Megtehetjük például azt, hogy főzünk egy kiadós egytálételt, kiporciózzuk, és családtagjainkkal együtt szétosztjuk egy séta keretein belül a környék hajléktalanjai között.
Kapni jó, adni még jobb, főleg, ha tudjuk azt, hogy kit mivel tehetünk boldoggá. Fontos – a legfontosabb –, hogy gondoljunk embertársainkra, hiszen az emberi kapcsolatok határozzák meg mindennapjainkat. Amikor nagyon drága vagy értelmetlen ajándékban kezdünk gondolkozni, gondoljunk arra, hogy nem az ajándék mennyisége, értéke az, ami élhetővé, boldogabbá teszi életünket. Az ajándék lényege a szeretet, az ésszerűségen és tiszteleten alapuló illem, a szándék láttatása az ajándékon keresztül.
