A nők és a foci
Az első kérdés hangozhatna így is: Mi, nők, tényleg szeretjük a focit? A válasz pedig túlnyomó részt (és őszintén) a nem lenne. Aztán, ha tovább gondoljuk a kérdést, rájövünk, hogy igazából három csoportra tudnánk magunkat osztani.
Az elsőbe azok a nők tartoznak, akik valóban rajonganak a fociért, mert az apukájuk vagy a bátyjaik mellett egyszerűen a sport és a futball szeretetében nőttek fel, ami a mai napig megmaradt bennük. A második csoportot hívjuk „divatszurkolóknak” – ide azok a nők sorolhatóak, akik megnézik a pasijukkal a meccseket és kialakul bennük valamiféle szurkolói tudat, de csak azért lesznek Real Madrid drukkerek, mert a szerelmük kedvenc csapata éppen az. A harmadik csoport pedig a teljes érdektelenség köre, ami körülbelül a nők 85%-át teszi ki.
Akkor viszont az elmúlt hetekben miért ünnepeltünk mi is mindannyian az utcákon, és szurkoltunk olyan szeretettel, hogy a szívünk is majd’ kiugrott tőle a helyéről? Miért örültünk együtt ezekkel a focistákkal úgy, mintha a világot váltották volna meg? Olvass még a témában
Az összetartozás érzése
Először is azért, mert kis túlzással így is történt. Hiszen, ha belegondolunk, a legtöbbünk életében nem volt még ilyen élmény és esemény, mint amit az elmúlt hetekben tapasztaltunk. Nem szurkolhattunk ennyien egy emberként magyar csapatnak évtizedek óta. Igen, itt valószínűleg felmerül a kérdés az Olimpiákat illetően, de valljuk be őszintén, a világon a futball a legnépszerűbb sport, mert sokkal több szurkolót tudhat magáénak, mint bármelyik másik sportág – és nincs ez másképp a mi hazánkban sem.
