Az én felfogásomban arról, hogy a barátok összegyűlnek, felidézik a régi emlékeket, és örömteli élménnyel bocsátják útjára a vőlegényt élete új fejezetébe.
Sajnos ez a romantikus elképzelés mára nagyrészt a múlté, és a modern legénybúcsú sokkal inkább a társaság kollektív szabadkártyája lett a gátlástalan tombolásra. Pedig a szándéknak és a figyelemnek elvileg arról a férfiról kéne szólnia, aki épp élete egyik legnagyobb döntése előtt áll.
Mikor lett a vőlegény jelmezes kellék?
Az egész átalakulás onnan indul, hogy a szervezést jellemzően nem a vőlegény intézi, hiszen a programnak meglepetésnek kell lennie – ám ezzel a lépéssel a főszereplőt a legtöbb esetben azonnal megfosztják mindennemű kontrolltól. A forgatókönyv ezután szinte mindig ugyanúgy alakul: a barátok kiválasztanak egy olyan úti célt, ahova valójában ők akarnak eljutni, legyen az egy külföldi kocsmatúra vagy egy tengerparti buli. Olvass még a témában
„Nem várhatod el, hogy 30 felett ne legyen múltja” – Lehet, hogy te vagy túl válogatós?
„Jókislányként kellett viselkednem” – Nálatok mi volt a családi béke ára?
„Már az ajtót sem merik kinyitni” – A modern feminizmus összezavarta a férfiakat és mindannyian isszuk a levét
„Szeretik az anyagi biztonságot” – 7 kemény igazság a nőkről, a férfiak szerint.
Ezt követi az ipari mennyiségű alkoholfogyasztás és/vagy a sokszor kínos feladatok sora, amelyeket a vőlegénynek túl kell élnie, miközben a többiek végre teljes erővel kiereszthetik a fáradt gőzt. De a lényeg nem is ez, hiszen egy ilyen buli is sikerülhet nagyon jól, főleg, ha a vőlegény nyitott rá.
Ám én teljesen mást tapasztalok az ismeretségi körömben: a harmincas és negyvenes férfiak számára a haverjuk legénybúcsúja lett a legális szabaduló-kártya. Nem egy olyan barátunk, távolabbi haverunk van, aki tényleg csak az ilyen különleges alkalmakkor hagyja el a családi fészket, és (ahogy azon a feleségek joggal aggódnak) valóban úgy is viselkednek, ahogy nem kellene.
De miért alakult ki ez a furcsa dinamika? Talán a munka, a törlesztők és a családi kötelezettségek hálójában ezeknek a férfiaknak egyre kevesebb lehetőséget találnak arra, hogy elengedhessék magukat. Vagy, ha meg is tennék, az őket „kordában tartó asszony” rövidre zárja a próbálkozást. Négyévente a VB döntő és a legénybúcsú lett az az intézményesített esemény, amire a feleség is rányomja az engedélyező pecsétet azzal a felkiáltással, hogy „menj csak drágám, ez mégiscsak egy különleges alkalom”.
Cserébe a legénybúcsú már nem az, ami egykoron volt. A társaság nem feltétlenül a vőlegényt ünnepli, hanem a saját fiatalságuk elfedett maradványait kergeti.
A vőlegény személye ebben a képletben csupán a katalizátor, a tökéletes ürügy, ami legitimálja a háromnapos másnaposságot.
A gigabulik ára – és a félre tolt vőlegény-igények
A férjem révén – aki az évek során jó néhány ilyen eseményt megjárt – sokat beszélgettünk erről az átalakulásról. Tizenöt évvel ezelőtt még teljesen más volt a hangulat: elmentek egy olyan programra, amit mindenki őszintén élvezett, de a kiemelt szerep végig a vőlegényé maradt. Volt tank- és tesztvezetés, gokartozás, paintball, szabadulószoba, horgászat… csupa olyan program, ami valóban összehozta a bandát.
Az eseményt követte a közös vacsora és az esti buli, másnap pedig a kisbusszal kényelmesen hazautazott a társaság. Mostanra azonban az egymásra licitálás vált a legfőbb szemponttá, és az sem számít, ha az anyagi kiadások miatt a társaság szép lassan felemésztődik.
A tavalyi évben a férjem egy háromnapos, külföldre szervezett legénybúcsún járt, ahol az eredetileg tervezett tizenöt-húsz főből végül mindössze kilencen vettek részt. Igaz, ott a férjjelölt kifejezetten ezt kérte, és elfogadta, hogy sokan nem tudnak eljönni, mert neki a helyszín fontosabb volt a teljes baráti kör jelenléténél.
De amikor a mi esküvőnk előtt a férjemnek kezdtek el egy négynapos ibizai kiruccanást pedzegetni, ő gyorsan gátat szabott a dolgoknak. Mi a lehető legkisebb, alig párfős esküvőt terveztük, és pontosan ezt a mesterséges felhajtást szerettük volna elkerülni.
És tudod, mi történt, amikor a giga buli le lett keverve?
Senki sem szervezett semmit a férjemnek. Végül én telefonáltam rá a tanújára, hogy legalább egy kötetlen vacsora jó lenne, ha másért nem, azért cserébe, mert a férjem az utazási tapasztalata és nyelvtudása révén korábban már több külföldi szülinapot és programot összehozott a teljes társaságnak.
„Ők el lettek utasítva” – volt a válasz, holott még én is fültanúja voltam: „üljünk be valahova vacsorázni és az bőven elég lesz”.
Amint azonban az esemény nem a többiek kiszabadulásáról szólt, hirtelen szinte senki sem talált üres napot a naptárában.
Sokszor a vőlegény csak pár nyugodt órát szeretne eltölteni a haverjaival egy jó gin-tonik mellett, elmenne egyet horgászni vagy sütögetni a vízpartra, esetleg megnézne egy meccset anélkül, hogy idegenektől kellene pusztító feladatokért cserébe pénzt tarhálnia. Ha pedig visszautasítja a szürreális túlélőtúrát, ahol a barátai a saját be nem teljesült vágyaikat élnék ki rajta keresztül, akkor úgy fest, a program gyorsan dugába dől.
Lehet, hogy ideje lenne visszatérni az alapokhoz, és egyszerűen feltenni a legegyszerűbb kérdést a vőlegénynek: „Mondd, te mit szeretnél?”
🐉KisokosKínai horoszkópmelyik állatjegy vagy?→A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
