Megannyi tanulmányt és cikket olvastam már boldogságkeresés témában. Jó néhány ezek közül a kreativitás és a boldogság kapcsolatát helyezi homloktérbe. A kérdéskör pedig általában változatlan; valóban boldogabbak a kreatív emberek? Miként hatnak a kreatív tevékenységek az agyra? Amíg volt elég időm festeni és rajzolni, sokkal felszabadultabbnak éreztem magam a mindennapokban. De tényleg ennyit jelentene egy alkotó szellemű hobbi? Szokás szerint nem bírtam visszafogni a bennem rejlő örök válaszkeresőt, így néhány órára elvesztem a virtuális szavak rengetegében.
Ki voltunk éhezve a felnőtt színezőkre
A felnőtt színezők meteorként csapódtak az emberek életébe. Váratlanul arra eszméltünk, hogy újra átadhatjuk az irányítást a lelkünkben szunnyadó gyermeknek, még ha csak néhány óra erejéig is. Mint minden túlhíresztelt dolog, ez is megosztotta a közösséget; vannak, akik imádnak elpepecselni a kis formákkal, színt adni a fehér és egyhangú lapoknak, mintha ezzel a saját életüket is egy kicsit megszínesítenék, míg mások felszegett fejjel, azonnal elutasítják.
Eleinte én sem akartam elhinni – noha korábban rendszeresen festettem -, hogy egy színező képes lecsillapítani a mindennapok aggodalmát, a sarokba parancsolni a stressznek csúfolt szörnyet. Pedig van benne realitás, melynek alappillére a jobb és bal agyfélteke kérdésköre. A bal agyfélteke a gondolkodó, a masszív, a földhöz ragadt, a reális, ezzel szemben a jobb ennek az ellentéte: a felszabadult, könnyed, fantáziadús, álmodozó, kreatív. A baloldal a gondolatok, a logika, míg a jobb a zene és a színek.
Amikor valamilyen kreatív tevékenységet végzünk – színezünk, festünk, rajzolunk, zenét szerzünk, stb. -, a jobb agyféltekénk munkálkodik. Nekem mindig azt tanították, hogy festés és rajzolás közben kapcsoljak lágy zenét, és csitítsam el a gondolataimat. Ha nem tudtam „kikapcsolni”, sosem sikerült papírra vetnem a lelki szemeim előtt megjelent képet. Sosem tudtam mélyen elmerülni a színek tengerében, a nyugalomban.
Tehát a felnőtt színezők azért csökkenthetik a stressz szintet, mert a színek a jobb agyféltekédet hívják táncba, míg a másik oldal átadja magát a pihenésnek.
Kreatív élet, kreatív mosoly
Lássunk néhány következményt, amit a kreatív élet eredményezhet.
1. Alacsonyabb stressz szint
A kreatív ember kevesebbet stresszel, kevesebbet aggódik. Ezt különböző vizsgálatokkal is kimutatták már – ami persze nekünk semmit sem jelent -, de én is érzékeltem magamon. A művészi hajlam hatással van a két agyterület közötti kapcsolatra, tehát amikor legközelebb ott lüktet az ereidben a feszültség, ülj le egy órára, és fess valamit. Így te is meg fogod tapasztalni azt, hogy csökkennek a gondok, és rugalmasabban kezeled a stresszt.
2. Virágzik a jólét, elkerül a depresszió
A kreatív ember kevesebbet majrézik, kevesebbet gondolkozik, hiszen többet munkálkodik a jobb agyfélteke. Sőt, nevezetesen egy témától eltérő hobbi is mentesít a szürkeségtől, de ha ez a tevékenység éppen a művészet kategóriába sorolható, a jólét állandó vendég lesz az asztalnál. Ebből következik, hogy a depresszió a ház táját is elkerüli.
Depresszióban szenvedőknek különösen ajánlott felvenni a piktorkalapot, ugyanis a kreativitás segíthet megbirkózni a fullasztó érzésekkel és a betegségekkel is. Megtanulhatnak a jó dolgokra összpontosítani, melynek köszönhetően megnövekedik az önértékelésük. Miért és hogyan?
Elsősorban azért, mert a művészet segítségével kifejezhetik az érzéseiket, tisztázni tudják az élet történéseit. Segít továbbá az érzelmek feldolgozásában, az öntudatosság növelésében és a gondolatok átformálásában. Hiszen az vagy, amit gondolsz; olyan a világ, ahogy vélekedsz róla.
3. Tiszta szív, tiszta lélekhez vezet
Miért a művészet még mindig az idei aranyérmes? Mert olyat adhat nekünk, amit sok más tevékenység nem: megragadni a pillanatot. Akik tiszta szívvel élnek a hobbijuknak, azok is tudhatják, mekkora öröm elmerülni a tevékenységben, milyen megnyugtató kilépni önmagunkból, és csak lebegni a felszabadultságban.
Személyre szabott művészet
A pszichológusok szerint akkor érheti el az ember a legjobb végeredményt, ha személyre szabott hobbit választ. Például egy társaságkedvelő, csacsogós tündérke jobb eredményeket fog produkálni egy művészeti csoportban, mint a szobája magányában. Ugyanakkor egy zárkózott lélek nem biztos, hogy produktív lesz egy zajos közegben.
A színezőktől pedig sikerült eljutnunk a boldog és önfeledt emberekig. Így már számodra is teljesen világossá válhat, miért ne vesd el első kézből a „színezgetést”, és miért szereti annyira ezt az elfoglaltságot a másik oldal. Ahogy a saját színezőmben lévő kedvenc idézetem is mondja:
Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét.