A dobozok fele már a teherautóban volt, amikor észrevettem, hogy a konyhaablak párkányán ott áll még a kis kerámia madár. Egy vaskos, kékesszürke mázas rigó, amit anyámtól kaptam még a régi zuglói lakásba, amikor beköltöztem. Nem volt szép darab, kicsit ferde volt a feje, mintha a fazekas is elrontotta volna egy pillanatra, de évekig ott ült a párkányon, és minden reggel, amikor kávéztam, ránéztem.
Az elfelejtett kerámia rigó
Aznap reggel, a nagy csomagolási káoszban egyszerűen kifelejtettem. A teherautó már állt a ház előtt, a hordárok cigiztek, én pedig még egyszer bementem körülnézni, hogy tényleg üres-e minden szoba. A rigó ott állt, elfelejtve, mintha csak azt várná, hogy otthagyjam. Volt egy pillanat, amikor a kezembe fogtam, aztán mégis letettem. Nem tudom megmagyarázni, miért. Talán mert az az ablak, az a fény, az a párkány már nem az én életem volt többé, és valahogy úgy éreztem, hagyjam ott, hadd legyen az övé, aki utánam jön.
Az új lakás Kőbányán volt, egy panelház harmadikán, semmi köze nem volt a régi otthon hangulatához. Hetekig kartondobozok között éltünk, és az elején nem is gondoltam a madárra. Aztán egy szombat délután, amikor a Fiumei úti bolhapiacon próbáltam régi konyhai eszközöket találni, megláttam egy standon egy kerámia rigót. Ugyanaz a kékesszürke máz, ugyanaz a ferde fej. Olvass még a témában
Nem gondoltam, hogy a szomszédom miatt kell majd „azt a beszélgetést” előbb lefolytatnom a gyerekemmel
3 rossz tulajdonság, amit el tudok nézni egy férfinek – és 3, amit nem
A fejlődés toronyháza – te hányadik emeleten tartózkodsz?
Rá akartam szólni a tinédzserekre a buszon, de nem mertem – ahogy senki más sem
Megálltam, és percekig csak bámultam, mint aki kísértetet lát.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
