Ugyanaz a madár bukkant fel a bolhapiacon
Ott álltam a standnál, és minden logikám azt súgta, hogy ez csak egy sorozatból készült darab lehet, de a testem másképp reagált: hideg futott át rajtam, és a kezem magától nyúlt oda, hogy megfogjam.
Megvettem, természetesen. Az árus, egy idősebb bácsi, annyit mondott, hogy egy lomtalanításról szedte össze a dobozát, valahol a Thököly út környékéről, de pontosan nem emlékezett, melyik házból. Amikor hazafelé mentem a villamoson, a zsebemben szorongattam a madarat, és próbáltam kitalálni, mekkora esélye van annak, hogy pont ugyanazt a madarat vegyem meg, amit elhagytam, ugyanabból a kerületből, ahonnan elköltöztem.
Hazaérve az ablakpárkányra tettem, pontosan úgy, ahogyan a régi lakásban állt. A fényviszonyok mások voltak, a kilátás egy másik panelház fala, mégis furcsán ismerősnek tűnt az egész. A férjem megkérdezte, honnan van, és amikor elmeséltem, csak annyit mondott, hogy biztos van egy gyár, ami ezret csinált ilyenből. Lehet, hogy igaza van. De akkor is ott van a kis rigó az ablakban, és minden reggel, amikor kávézom, ránézek, és megint az jár a fejemben, hogy vajon ki hagyta ott a régi lakásban, mielőtt hozzám került, és ki hagyta el most, mielőtt hozzám visszatalált. Olvass még a témában
Így írtam át a fejemben a pihenést szükségletté jutalom helyett
Nem mindig élvezem a gyereknevelést – de nem tartom magam ettől rossz anyának
Újra ismerkedni egy húszéves kapcsolat lezárása után – hogyan kell ezt jól csinálni?
A saját vállalkozás árnyoldala, amit csak akkor értesz meg, ha már benne vagy
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
