A legtöbbünk elszomorodik, ha valakit szomorúnak lát. Ezt empátiának, illetve annak egy változatát, szimpátiának nevezzük. De mi a helyzet azokkal a – ritkán nyilvánosan, sőt néha még magunknak sem bevallott – pillanatokkal, amikor valaki csalódása, szenvedése, sőt fájdalma láttán elégedettséget vagy akár örömöt érzünk? Nem arról beszélek, amikor valaki örömét leli a fájdalom okozásában (szadizmus), vagy közömbös mások szenvedésével szemben (pszichopátia), hanem arról a többnyire privát, mégis meglepően elterjedt érzésről, amikor örömöt érzünk más bajai láttán.
Akár tetszik, akár nem – és a legtöbb embernek nem tetszik – a káröröm széles körben elterjedt, talán kulturálisan univerzális emberi jelenség. A káröröm mint érzelem nem kizárólag nyugati vagy modern jelenség. A hasonló jelentésű „xing zai le huo” kifejezés már a Kr. e. 4. századi Kínában is létezett, és ma is használatos a mandarin nyelvben. Lucretius az A dolgok természetéről című művében azt írta:
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
