Az Alignements de Carnac 3000, tökéletesen egymás mellé igazított köve 1000 évvel előzi meg a híres angol Stonehenge-et, és máig zavarba hozza a történészeket.
Nem messze Carnac széles, napsütötte strandjaitól, Franciaország északnyugati Bretagne régiójában állnak az Alignements de Carnac (Carnac-i Kövek) végtelennek tűnő sorai. A magas, durván faragott kövek szimmetrikus, egyenletes távolságban álló oszlopokra tagolódnak, amelyek eltűntek a távolban. Ezek adják a helyi Szent Cornély-legenda alapjait adják.
Állítólag Szent Cornély (a szarvasmarhák védőszentje), akit egy római légió katonái üldöztek, nem talált más menekülési lehetőséget. Egy ökör fülébe bújt, és kővé változtatta a légiósokat. A történet hihetőségét – már a katonák kővé válását, vagy a szokatlan rejtekhelyet leszámítva – megkérdőjelezi, hogy állókövek legalább 3000 évvel megelőzték a Római Birodalmat. Egy babonás korban ez a legenda hihető magyarázat volt a rejtélyre, amely a mai napig zavarba hozza a szakértőket is.
A bretagne-i partok mentén 4 km hosszan húzódó, több mint 3000 menhirből (ember alkotta, gyakran kúpos kövek, amelyeket a történelem előtti időkben állítottak fel Nyugat-Európában) álló Carnac Alignments a világ legnagyobb, ember alkotta álló kőcsoportja. A Stonehenge-hez hasonlóan a célja, vagy hogy mit jelképez, és hogy ki helyezte el ide, máig rejtély. Az európai őstörténet egyik legjelentősebb helyszíneként elfoglalt pozíciója azonban vitathatatlan.
Mit mond a tudomány a francia Stonehenge-ről?
A radiokarbonos kormeghatározás szerint a gránit menhireket egy neolitikus közösség emelte 6000 évvel ezelőtt (körülbelül 1000 évvel a Stonehenge előtt). A kövek mérete a 0,5 méteres magasságtól a hatalmas, 6 méter magas óriásig terjed, egy átlagos méretű menhir súlya 5 és 10 tonna között mozog. Általában a terület felszínéhez közel fekvő alapkőzetből bányászták ki, majd csigák és nyers erő segítségével vontatták és állították fel őket. Tekintettel a létrehozásukhoz szükséges emberfeletti erőfeszítésre, az Alignmentek óriási jelentőséggel bírhattak. A helyszín munkatársa, Olivier Agogué úgy véli, hogy az Alignmentek valódi célja valószínűleg már ismeretlen marad.
„A Carnac kövei nem egyenesek, kanyarognak, és egy gerincet követnek, amely elválasztja a tengerparti síkságot a belső, szárazföldi világtól. Valószínűleg egyfajta szimbolikus határként működnek a kettő között. Természetesen nem akadályozta meg az embereket abban, hogy átkeljenek közöttük, de olyan földrajzi elválasztást jelez a szárazföld és a tenger között, amely nem véletlenszerű” – mondta Agogué a BBC újságírójának.
Mivel a kövek elhelyezésének célja máig ismeretlen, számos mítosz és legenda született, hogy betöltse a biztos válasz helyén tátongó űrt. A koboldszerű lényekről szóló történetek, amelyeket Korrigánoknak hívnak, vagy a kőkatonákról szóló mendemondák, akik karácsony este egy patakból isznak, és mindenkit eltipornak, aki az útjukba kerül, talán sötét tündérmeséknek tűnnek. Ezek a korai kísérletek az ismeretlen megmagyarázására olyan félelemérzetet keltettek, amely segített megőrizni a helyet az utókor számára. Így van lehetősége az antropológusoknak és a történészeknek arra, hogy a köveket vizsgálva egy nap talán megfejtsék, mi lehetett az építésük valódi oka. Noha, ahogyan az évek telnek, egyre kisebb az esély rá, hogy erre valaha is valódi választ kapunk.