A közösségi médiában közzétett bejegyzések, algoritmusok és összeesküvés -elméletek alakíthatják azt, amit a jövő generáció a mairól gondol majd.
Amikor a kutatók meg akarják érteni egy adott kor embereit, az adott érából származó könyvek, kiadványok, feljegyzések és persze levelek garmadáját olvassák el, hogy megtudják, mi foglalkoztatta az embereket, miről hogyan gondolkodtak.
Ez – a BBC fejtegetése szerint – egy érdekes kérdést vet fel korunk számára. Ha a digitális média elég sokáig fennmarad ahhoz, hogy a jövőbeli történészek tanulmányozhassák (bár nincs garancia arra, hogy így lesz), hogyan befolyásolja majd ez az emberekről alkotott véleményüket?
Az alkalmi szöveges üzenetek, e-mailek és közösségi média-bejegyzések betekintést nyújtanak a kibontakozó eseményekbe és a megosztott véleményekbe. A jövő történészei valószínűleg gazdag ismeretekkel rendelkeznek majd arról, hogy milyen volt az élet korunkban, köszönhetően a fényképek és videófelvételek millióinak. Képesek lesznek megérteni valakinek a testbeszédét és hangos intonációit a kilencvenes évekből, míg viszonylag kevés fogalmunk van arról, hogy ezek a dolgok valójában milyenek voltak mondjuk az 1390-es években.
Más forrásokból dolgozhatnak
Ugyanakkor, míg sokan posztolnak az érzéseikről, véleményükről, gondolataikról, a hosszabb, terjedelmes levelek szinte ritkaságnak számítanak napjainkban. Így a kutatók számára egészen más jellegű források állnak majd rendelkezésre.
A blogok, a nem-fikciós könyvek és néhány hosszú formátumú újságcikk vitathatatlanul a levelek helyére lépett napjainkra. Ezek definíciójuk szerint kevésbé privát és potenciálisan kevésbé intim információforrások.
Katrin Weller, információs tudós, a német GESIS Leibniz Társadalomtudományi Intézetének társadalmi elemző és szolgáltató csoportjának vezetője azt mondja, hogy
…tekintettel a mai közösségi média jellegére, a jövőbeli történészek különösen nárcisztikusnak ítélhetik korszakunkat – talán joggal.
A társadalmi tőke mindig is számított az emberi társadalomban, és a hiúság minden bizonnyal nem újdonság. Weller azonban azt gondolja, hogy a szelfik és az önreklámok végtelen közzététele az állapotfrissítésekben azt feltételezi, hogy manapság nagyon sok ember cselekszik annak a fényében, hogy mások mit fognak gondolni róla. Az a tény, hogy az emberek annyira törődnek ezzel, megzavarhatja a jövő kutatóit.
„Képzeld el, hogy milyen egy olyan galériát vagy múzeumi gyűjteményt jársz körül, ami azt mutatja be, amit a mai legbefolyásosabb Instagraminfluenszerek közzé tesznek”
– mondja Weller.
A távoli jövőben mindezzel együtt viszonylag könnyű lesz tudni, hogy milyen volt a mindennapi élet a 21. században. De Weller megjegyzi, hogy a másik nagy kérdés, amelyet minden történész feltesz az általuk tanulmányozott időszakra vonatkozóan, az az, hogyan és miért bontakoztak ki a jelentős történelmi események.
Például – miért gyökerezett meg egy bizonyos politikai mozgalom, és hogyan terjedt el? A közösségi média jól rögzítheti a vírusos mémeket és üzeneteket. Ez viszont önmagában nem feltétlenül magyarázza meg egy ötlet népszerűségét a szélesebb lakosság körében.
„Ez az a kor, amikor az algoritmusok nagymértékben befolyásolják életünket” – jegyzi meg Weller. Ezt a kutatók manapság nagyon nehezen tudják megérteni. Hacsak nem őrzik meg az algoritmikus rendszerek belső működését a retrospektív elemzéshez, a történelem folyamára gyakorolt hatásuk kisebb rejtéllyé, egyfajta fekete dobozzá válhat.
Gyorsan változó trendek
Azt is nehéz vagy lehetetlen megtudni, milyen volt valójában egy olyan webhelyet használni, mint a Facebook. Még akkor is, ha korunk Facebook-tartalma megőrződik és elérhetővé válik az elkövetkező években. A közösségi média webhelyek funkcionális elemeit ugyanis általában nem rögzítik minden alkalommal, amikor az ilyen webhelyeket frissítenek vagy újraterveznek. Azaz nem írják le, hogy pontosan hogyan kellett használni az előző verziót. Ezek a frissítések ráadásul gyakran előfordulnak. Emiatt könnyen lehet, hogy mondjuk akár 10 év múlva már gondban lennénk, ha fel kellene idéznünk, milyen funkciók voltak a Facebookon vagy más közösségi oldalakon.
Persze a jövő kutatói nem csak a digitális adatokra támaszkodnak majd. Ahol fennmarad, ott átvizsgálják azokat a fizikai műtárgyakat is, amelyeket hátrahagyunk. Az egyik anyag valószínűleg szélesebb körben és hosszabb ideig bírja, mint bármely más – a műanyag. A csomagolás például minden részletet megőriz a vásárolt termékekről, valamint arról, hogy milyen ételeket fogyasztunk, milyen összetevőket használunk, és hogyan tároljuk ezeket.
Ez pedig egyenesen vezet egy másik dologhoz, ami a jövő generációi számára nyilvánvaló lesz a miénkről.
Rengeteg hulladékot termeltünk, és nem igazán tudtunk mit kezdeni vele. Csak remélhetjük, hogy századokkal később, amikor a korunkat kutatják, ez már egy régen megoldott probléma lesz.